nem aggódom magam miatt ,
szerencsére csak felvetem a kérdést
vajon milyen lesz a változat.
Az idő megy ,nem kérdez részletekig
de érezteti hatalmát ,
valahogy egyensúlyoz a végletekig
majd rád csapja markát.
Sóhajtunk nagyokat, telítettséggel
habzsolunk kitátva szájat ,
figyelmen kívül hagyjuk önteltséggel
vallainkra terülő időszálat .
Utálattal boncoljuk testűnk öregségét
szívünkben ritmus zavar ,
félúton megállunk, látva törékenységét ,
belénk mar az iszonyat.
Törvénybe szabták az idő menetelést
lépést tartunk vele ,
repedésekből halljuk az árnyak nevetését
senkinek sem lesz kivétele . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése