S jóban rosszban rejtve ezüst hárfán szóló zene közönyt nem ismerve , könnyezik ezüst fellegen egymagam nézem tele szívemmel , s mozaikok képét szemtelen pókhálóra tűzve bensőséges csendben míg matatok lelkemben. Nem ígérgettem nem tévelyegtem de beértem kis szerelemmel , szerelmek melegében. Most nem szól a zene az örök szimfónia piheg csak az erdő zeng sodródó szenvedéllyel az ikrek jegyében oly meseszerűen mert szerelemre érkeztem különös csillagok között . S egy simogató érzés lángol olt mélyen s egy csalogató hamvadó parázs hull szerte-szét de szikrái beszélnek.[W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése