Csak egyszer--Vilhelem Margareta

1. Most amikor szédít a láz
   buja hevességgel ,
   halvány arcom hevében
   te érted aranylik minden
   mint topáz a fényben ,
   bűvös nevetésem
   mi kitör remegve 
   szédülten
   simogatóan szeret
   beléd ölelve az éj titkát. 
   S csókjaim szállnak feléd
   simogatják kebled 
   oly bársonyos szeretettel
   ami csak egyszer ,
   de csak egyszer 
   van erejében ,
   s kékesen vibráló szemekkel 
   ördöngös nevetéssel
   kiáltom tiszta lelkemmel
   testem minden sejtjeivel
   ölelj ,szeress
   csak egyszer 
   csak egyszer
   de végtelenszer. [W.B.]