Az őszi éjben-------Vilhelem Margareta

Szikrákat viharzik az ég kereke
csapodár villámok között
vészharangot húz a szél fergetege
száraz faágak mögött,
bűvös ,félelmetes vad gyönyörrel,
szállnak esték hűvösen,
s reám integetnek lombtalan fák
csupasz testtel.
S porladó lombok, csipkés széleket
keringnek őszi zenére
hosszú utakon gurulnak zizegve
a portól lihegve ,
testemet befogjak sötét ,vad szörnyek 
nyüzsgő szenvedéssel,
s oly kilátáshatatlan az életnek terve
a megnyílt őszi éjben ,
s érzem az idegen leheletek illatát
az évszak ébredésével ,
s úgy fáj a zavart idő kegyetlensége
testemet érintve 
fájdalmam némán,hallgatagon viselem
a múlt nyár gyönyörébe bújtan. [W.B.]