Ha múlik--------------Vilhelem Margareta

Őrök időknek lejtőjén
ülsz hallgatagon ,
csak pillantásod rebben
a lüktető óramutatón,
harmatos arcod ,
kéjjel
köd és felhőkbe borul,
míg őszi fák sárgulása
lehunyt szemed vívódása
és zavartan követed ,
hogy a sós tenger vize
egybeolvadjon 
lengén
zavaros könnyeiddel.
Vért izzad a tested 
hulló őszi lombokon
bíbor napsugárban ,
múltadnak lankadása
a hosszú lejtőn rohan
s hirtelen megtoppan.
Az öreg idő sürget
ezredek távlatában
te csak hallgatod 
csendben
tenger morajában
ahogy apad némán
percek,órák ,napok álma
követed vívódó múlásod ,
míg szívedben a bú tapad
kérgesen összeragadva
agyad sötét kamráiban . [W.B.]