Ne félj----Vilhelem Margareta

Felettünk a csodás nagy fák,
Leveleiket hullatják,
egy-egy levél bölcsen,lassan,
csókjaimmal átitatva,
Rád hull,s vállad beborítja.

Csodálkozva nézem hajad,
mit fa ágak körül fognak,
leveleik sárgás-barnák,
s megállok és csak nézlek,
ne félj,én csak őrzöm szíved.

Úgy tűnik,hogy nem látsz engem,
Árnyékot vet a fa szemedre,
a levelek csak játszadoznak,
kergetőznek,bolondoznak,
válaszolnak érzésemre. 

Hajad,szemed és szép vállad,
ellenáll a sok kis ágnak,
a levelek szerte hullnak,
ne félj tőlem ,mert elhagylak,
ne félj tölem nem siratlak.

Kakukk órám---Vilhelem Margareta

Kakukk órám nagyon régi,
s mégis pontos időt méri,
kipp-kop kopog egész nap,
éjjel sem áll a mérő lap.

Rozsdás már a belseje
mégis ketyeg velője,
nagyanyámtól örököltem,
és már én is öreg lettem.

kakukk-madár kegyesen,
megjelenik félszegen,
kakukk-óra ablakában,
s kakukk-ol a nagyvilágra

Ablak csattan ,záródik,
a madárka eltűnik,
de az óra tovább ketyeg,
és az idő tovább pereg.

Ez vagy nekem---Vilhelem Margareta

Virágoknak ragyogása,
lepke szárnyak csattogása,
harmatoknak üde cseppje ,
a vizeknek hulló gyöngye,.

Erdőknek a sötét árnya ,
őzikéknek ugrálása.
fenyő -fáknak sok kis tűje,
moháknak a szemfedője.

Napnak sugaras lankája,
búza kalásznak az ágya,
zöld-réteknek virág-sarja,
madaraknak kalitkája.

Szívemnek a dobbanása,
testemnek a vonaglása,
szemeimnek  pillantása,
szemeimnek fényes árka.

Csendes életemnek zaja,
szívemnek a dobogása 
szájamnak a pirossága,
csókjaimnak  szédült láza.


Őröm-pillanatok fészke,
szívemnek a kerek öble,
arcomnak a sok kis ránca,
testemnek a gyógyítása .  [W.B.]

Kit nagyon szeretsz----Vilhelem Margareta

Ne tagadj le soha,
hogy voltam
ne tagadd soha ,
őrizz meg örökre
magadban .
Bocsáss meg,hogy
mindketten tévedtünk
s hogy az ész nem 
volt velünk.
Adj vissza mindent
mit én adtam Néked,
add vissza mámoros
álmaim,
add vissza csengő
hangom
mely csodásan
füledbe suttogott,
add vissza forró
sima karjaim
amikkel 
átöleltelek.
Add vissza szemeim
csillogását
melyekkel csak 
rád tekintettem
add vissza forró
csókjaim
ne tartsd magadnak
mik ébren tartottak ,
adj vissza 
mindent mit 
én adtam Neked,
mik nem illettek
Téged.
Tartsd meg csak
szívem dobogását,
őrizd csak mámoros,
ábrándos buzgóságom
tartsd meg, 
magadnak Kedves,
emlékemet
csak ezeket 
őrizd meg
és csodás szerelmemet.

Kedves Barátomnak---Vilhelem Margareta

Drága jó barátom,
köszönőm,hogy voltál
hogy sokat segítettéll
hogy titkokat nyújtottál,
köszönöm az érzést
amit nekem adtál
hogy néha válladon
kisírtam bánatom
hogy megvigasztaltál
köszönöm barátom,
hogy velem éreztél,
hogy titkaimat súgtam
miket megőriztél.
Megértettem mindent;-
hogy kötve van életed,
de óvtalak Téged,
és nem kerestelek ,
bár gondolataimban ,
ott vagy szüntelen,
álmaimban néha,
meggyónom bűneim.
Néha megsúgom ,
a nagy titkaim
s válladra borulva,
kisírhatom magam.
Köszönöm barátom
létedet enyémben,
köszönöm,hogy voltál,
s köszönöm azt is ,hogy ,
barátom maradtál 

Fiaimnak ----Vilhelem Margareta

Fiaim ne féljetek
ha néha elbújik
a Nap elöletek
és ha  a terek
szürkék lesznek ,
ha  majd kiönt az ár
házatok vízzel telik
ne féljetek ,
ha nem  ragyog rátok az ég
mint rég .
Szívetekben ha majd  lassabban
kering a vér,
ne féljetek
minden mulandó,
törlődik a gond
ha Ő rá gondoltok
elszáll ha megálltok
egy percre ,akarattal
és Ő-rá gondoltok
ki titeket világra hozott ,
mert szívében mindig
ott lesztek zenés békével
karjai mindig ölelnek
még akkor is nem lesz nektek
és sugarakkal áld
mitől megbékéltek
s újra boldogan nevettek.

Perlekedés---Vilhelem Margareta

Nyüzsögnek apró gondok,
értelmed gubózva hallgat,
véletlen fordulat ha túl lát
a téboly,s megtalálja párját.

Számlálhatod elmúlt éveid,
addig kutatsz míg eléred
és megleled elmúlt kincseid ,
töprengsz s kínlódik elméd .

Ez maradt csak?Kérded;
hát akkor minek az élted,
hogy érted el a partokat,
ha ily kevés az emléked.

Nyöszörög halkan lelked,
feledésbe szálltak az évek,
másnak nyílnak a remények,
szorosan szűkül a torkod,s

,mert ennyit szűrt ki a gondod;
a sok álmatlan tévelygésed
és hiába végtelen az értelmed,
lehet soha meg nem leled.

De ha csak tél lepi el múltad,
tavasszal újra kinyílhat virágod,
ne szállj soha perbe éveiddel,
majd megtalálod vigaszod [ .W.B]

Utaztunk csillagokon----Vilhelem Margareta

Utaztunk csillagokon
fényben ,színekben,
hullámzott körülöttünk
minden, összevegyült
velem s veled az ég,
ringott minden érzékünk.
Hevertünk fény csóvákon
virult felettünk a vég,
csókoltunk  felhőket
nem tudtuk mi van velünk
és mi is felhők lettünk,
láttunk a földön  pipacsot
csordult ,mint véres harmat,
láttunk fecskéket párzani
a gyönyört mi bennük lakolt
fények lettünk szárnyakkal
csapkodtunk szerelmet vígan
és dadogtunk összevissza,
aztán villám csapott reánk,
kiégett minden ,vad zenével
lelkünkben nyilallt  a fájdalom
lehulltunk a káprázat földjén---[W.B.]

Tichonok----Vilhelem Margareta

B-arbarának ,szegény lánynak,
A-ranysárga szoknyát varrtak,
R-akott szoknyát,himzett inget,
B-éles nélküli kis mellényt,
A-lája meg alsószoknyát,
R-endbe hozták ,cicomázták
A-t adták a szépfiúnak.
N-em hagyták öt férjet-lenül
A-dtak neki hozományul,
K-erek órát,inga nélkül.


L-acinak a kiskutyája ,
A-llandoan ,csak szét rágja
C-ipöknek a talpjait,
I-gy, mutathatja fogait
K-eveset ,mi ott ragyog
A -száján belül , s vicsorog,
É-s utána ,meg lepihen,
D-iványnak a peremén
E-lalszik és csak morog,
S-zeretjük a csendet most. W.B Vilhelem Margareta

Állok és várok----Vilhelem Margareta

A cipőm kopog,
vészes csend
borítja elmém,
s lilás szirom,
lassan kering

Várok,
suttogod nevem,
mit ,csak én hallok 
s a szürke köd 
mi borul az égre,
fénytelen, és vak.

Állok,.
a néma éjszaka
nesztelen zajában,
és állva várok,
az érzések,vad
viharában.

Csend.,
betölti a végtelen 
teret,s lassan,
meginog a föld,
s várja jöttödet

Hiába
kopog a cipőm,
árnyak fátyla
borítja a testem,
s senki sem hallja,
hogy suttogod nevem. [ W.B] Vil

Szerelmemhez---Vilhelem Margareta

Lágy ölelésed,
lelkem remegése,
ajkad érintése,
csókoknak érzelme,
kezednek az árnya ,
testemnek védelme,
forró leheleted ,
csillagoknak fénye.

A legszebb álom,
testednek érzése
szavaid szerelem,
vágyak feltörése,
szived dobogasa,
szivemnek a tükre
vágy teli testemnek
Te vagy megmentöje.

Ajkad tüzessége
ajkamnak viragja,
ami bimbonként,
nyilik az arcomra,
Szemednek mosolya,
testemnek a vára,
kezed forrosága,
testemnek vágypontja,
Te vagy lényem rabja[.W.B ]Vilhelem Margareta

Ösz tündére----vilhelem Margareta

Gonosz tündér szállt a Földre
Ismerős ,de nem várt lélek
gyorsan gurulnak levelek,
idegesen táncot lejtenek..

Gondolatban késö nyár ez
idegen,de ismerős,
futamában,gyorsan elszáll
így már lassan jön az ősz.



Gyorsan jön és hamar illan.
Illatos ősz ,sárgán,kopva,
gyeplőket fog gondolatban,
indulatos s a nyarat fogja.



Gyenge szélnek is van átka.;
Incselkedve figyel teret,
gyúrja magát,gyerült fákra
Irigyli a Nap meleget.



Gomoly felhőket is hoz az égre,
Iszonyatos szürkességgel,
Galamboknak, gilickéknek,
így rongálja meg feszküket.

Gémberedve bújnak össze.
Irgalmatlan nagy ősz elől,
galamboknak gyérül tolluk
Iszkolnak a nagy szél elől.

Gonosz tünder,néha hasznos;.
Integet meg távozóban,
Gorombán és gonddal tele,
ismét beletúr a nyárba.[W.B ] 

Gyakran----Vilhelem Margareta

Szerettem, s tévedtem,
kivántam ,s nyertem
gyakran.

Hazudtam ,s megcsaltam,
kit nagyon imádtam,
gyakran .

Remegtem s,reszkettem,
amikor vesztettem,
gyakran . .

Voltam szeretve is,
voltam szerető is
gyakran .

Néha bocsájtottam,
néha megbocsájtottak 
ritkán,

Néha szerettek talán
néha én szerettem
sokszor.

A szőke ősz árnyékában,
Leskelődik rám a Magány 
Rozsda-barna levelek
az arcomon remegnek
s fáradtan megpihennek.
,

Eső cseppek mossák arcom,
s hulló levél szájon csókol,
aranysárga Napnak fénye
simogatja hajam, s félve 
árnyékot hoz két szememre.

A Magány csak leskelődik,,
ha vihar tombol terjeszkedik
halkan ,csendben osonva,jön,
körül ölel s, magához von,
édes keblén testem nyugszik,[.W.B ] Vil

Azélet gyöngye---Vilhelem Margareta

Üveggyöngyből készült füzért,
Kapunk születésünkkor,
Minden gyöngy egy külön értek,
Mindegyiknek ára van.

Színesek és csillogok,
Drágábbak és olcsóbbak,
Jelentéssel bír mindegyik,
Mint a varázs girlandok.

Hordjuk büszkén,óvva féltjük,
Néha megsimogatjuk,
Vigyázunk a kis gyöngyökre.
Mert ők a mi kis sorsunk.

De az évek hosszú során,
Néha a füzér elszakad,
Szerte szét gurulnak gyöngyök,
És a varázs megszakad.,

Megpróbáljuk összeszedni,
De csak maroknyi maradt ,
Poros ,mocskos nem ragyog,
De a füzér a tiéd marad . . [ W.B ] 

Oda nagymamámhoz---Vilhelem Margareta

Tartása büszke volt,léptei csendesek,
Arcán sosem látszott,hogy mennyit szenvedett,
Haja kontyba fogva,szürke és fénytelen,
A sok év elkoptatta,már nagyon-nagyon régen.

A csodás asszonyból nem maradt már semmi,
Csak a szép, tiszta ,kék nagy szemei,
Könnyei nem voltak elapadtak régen,
Fia elvesztését,a szíve siratta meg.

Oh ,Te jó Nagymami,de jó is volt véled,
Nyugodtságot adtál bármi történt velem,
Sokszor felidézlek gyermeknek,barátnak,
Szeretném ki kürtölni az egész Világnak,


Ha most itt lennél megcsókolnám kezed,
Megköszönnék mindent,hogy lehettem Veled,
De az élet nem áll,forog körbe-körbe
Most már én vagyok Nagymamának képe.. [ W.B