Egy büszke öregúr---Vilhelem Margareta

Sötét esti ködben mendegél
botra támaszkodva -egy öregúr 
vígan kísérgeti a tavaszi szél
s galádul időnként gallérjába fúj.

Hideg zöldes szemével utat mér 
otthon várja még a kényszer-vér ,
fülében a szó már rég nem kacér
feje felett siet a sárguló holdtányér .

Szép fekete haja ifjúság dísze volt
ma feje kopaszul ragyog,lehangolt
lelkében idegen értékeket boncol ,
a hazatérő csendben megvacog.

Ma már minden természetes lett ,
életének csalfa delelője beérett
teste fáj ,lába vészesen bevérzett
de lelke büszke, utánozza Heródest .]W.B.]

Ami megmaradt---Vilhelem Margareta

Ma már mindenre emlékszem
megerősödött dúlt idegzetem ,
régi ártatlan veszteségekre
minden ott maradt emlékemben.

Mert hiába győzött leleményem
esőverte tavaszi nyíló kertemben ,
előttem imbolyog, igazolja létem
kemény melled ,durva érintésed.

És tétovázik a romló szerkezet ,
ha szemek ,karok felém nevetnek
miért maradtam ott, néma szívedben
hol együtt voltunk sóvár kecsesen.

De hol maradtak a csalfa árulások,
mik titkokat rejtettek,a kis szokások ,
a dolgok ,mik szíveket összetartok
asszonyi lelkemből ,mindent osztok. [W.B.]

Szó nélkül----Vilhelem Margareta

Honnan jön az emlék 
mi szíveket tele töm ,
az a perc, amit éltünk
honnan jön:te,meg én.

Honnan jön a szerencse
ami mindenkit érdekel 
a sok vagyon és a pénz
ami mindent mérlegel?

Honnan jön az etikett
mit senki nem felejt ,
hol tanultunk illemet 
a halat késsel ne edd?

Ki tanított barbárságra
fegyvert fogni egymásra
mire jó a barbár logika
ha benne nincs erotika ?

Hiába itt a puszta beszéd
ütni-vágni ,késsel beléd
mikor bőrödet lenyúzzák
a barikádon állok nullák .

És így fogytán már a szó
akár milyen szépen látod
játsszuk a Világ szamarát
jelszó ;üsd vágd nem apád . [W.B.] 

Zeneimádás------Vilhelem Margareta

Szeretem az ősi zenetudományt
hosszú lista első tagjaként ,
szeretem hallgatni utam során
fáradt mosolyom visszhangjaként.

Eltölt az erő és a biztonság
zene melletti figyelmes csend,
hallgatom vígan daloló langyát
mindig könnyen megjön a kedv.

Nem tudom pontosan visszaadni
csak elképzelni a zene melegét ,
nem csüggedek, rám ül a csend
ha akkordok egyre szeretkeznek.

Forog körülöttem a zene áradat
hegedű húrja ruhát varr magának ,
hiányzott rég a kezdet kezdetén
de most hozzám nőtt kétségtelen.

Minden éjjel settenkedik felém
felébredek ahogy dobog fülembe
mintha ismerné kerek szám évem
poros hurokról nem vélt zengése.

Nem kecsegtet már semmi érdem
hegedű húrja csak felém zenéljen
zongora hangja játszódjon velem
én hallgatom:kinek kéne kellenem ? [W.B.

Tavaszi futam----Vilhelem Margareta

Mostanában hamarabb jön a hajnal
az égnek sokat késik az alkonya ,
még deresednek azért hegyormok
de alattuk kizöldültek száraz avarok.

A láthatár még annyira bizonytalan ,
fejem felett már húz egy fecskepár
levegőben bódultan , illatozó pára
erős fenyít hint egyre a fák lombjára.

Oly színes lett a tavaszi harmónia ,
vizek felett halkan remeg a pára
páráktól az égbolt néha megremeg
futnak előttem évek az élet ütemén .

Felhők mögül napsugár feldereng
és hegyeket amíg a szem ellát még
apró suta szellők fátylai takarják ,
áprilisi tavasz reggele megremeg.

Az égbolt lassan földdel összeér
napsugár játszadozik a fák tetején
bámulom az idillt a lomb rengetegén
éjszaka kedvesem ágyában heverek. [W.B.]

Világ változás---Wilhelem Margareta

Fekete színű a Világ ,sötét árnyak ,
szellők fújnak fázósan egyre ,
furfangos az élet tévelyegve árad
de a jövőt jósolja mindegyre.

Érdekesnek tarja csodáit -mit akar ?
már semmit nem ígérhet nekem ,
elmúlt romantikáért sok a zűrzavar
saját magam rég eltemettem.

Nem magamért harcolok titokzatosan
a létem már rég megszabott ,
semmit erő anyagként kezel távlatosan
bennem az erő már rég megfagyott.

Tengereken túl is róla beszélnek
ki hogyan élt és semmi nem lett ,
szeretném ha végre kezdeményeznének
egy új Világot ahol az élet -az élet. [W.B.]

Valamikor régen---Vilhelem Margareta

Ránézek erős duzzadt kezedre
vasmunka neheze görcsök bogain
erős ujjaidat zavartan színezte
a sok munka ,a nap ,sok nikotin.

Valamikor játékosan néztem kezed
gyönyört ígért agyad s szíved ,
ma merészen érintem és figyelem
mit válaszol ,túlhajszolt tested..


Nem érzem régen mámorod illatát
nem érzem tested kéjes óhaját ,
fáradt szemed zavarja nyugalmam ,
mert minden vágyon lassan túlmutat .

Hova vezetett dacos vidámságod
ki oltotta ki az élő hasznos tűzet ,
micsoda nyár volt s szenvedélyek
boditól illatban könnyezik szemem. [W.B.]

Zord képek a Világról----Vilhelem Margareta

Zord a Világ de mind a miénk ,
szürkeség szitál szürkeségre
bűnök kegyelme forog sebére ,
benne forgunk , mint apró részek.

Bennem sajog már a lehetetlen
és mindaz amit tettem ,miket éltem ,
homályos út ,vidám ünnepi fölények
már kezdem érteni éber őseimet.

Bűnös a Világ , félig törvényesen
félig magunk kárhozata feszeget
napjaink botladozva menetelnek
fortyog az értelem de észrevétlen.

Néha alattomosan értelmet keresek
hetykén bűntelen , s gyomrom reszket
bennem minden nap ,keresem énem
a zord Világnak köszönhetem érzésem.. [W.B

Logikus kérdés---Vilhelem Margareta

Merre jártál ,mikor robbant a föld ?
kékeszöld színben ,
s ragyogó csillagok dala elbűvölt-e
a hajnali égen ?

Kérdem tőled, ki másította meg
tervét a Világnak
lávából kitörő kőzápor lehet vétkes
a hulló hóvirágnak ?

Ki adagolt vad orkánokat a nyárnak ?
lehet magától
csillog a szivárvány oly látványosan
s hull vadul a zápor ,

mitől megörvend az ember és állat
ismeretlen monda ,
mely a zöld réteknek rengeteg fűszál
növését kimondja .

Mióta megszülettél ,narancsos hajnal
helyét megnevezted -e ?
vagy talán te vagy , ki megpróbáltad
a földet betemetned.

Majd amikor kérkedsz, kérdezd magad
volna -e merszed
nyomorúságos életünket megállítsad
s új útra tereld ?

A holló hollónak nem vájja ki szemét
veszed -e észre?
nevetne ha szidnád ,akkor sem tenné,
martalék a fészke. [W.B.]

Feleséged voltam----Vilhelem Margaret

Nemrég találkoztunk még egyszer ,
hiába vártam ,észre sem vettél 
a tömeges céltalan lézengésben ,
mint egy idegen meredtél felém.

Hálátlanul ajándékoztam neked
mint tündér,sorstól adott kegyet ,
te aki minden barátod feleségét
megkívántad, hitted hogy begerjed .

A dali férfiból hajlott hátú öreg lettél
hajszálaid között ,nő takaros szünet ,
Casanova elzsibbadt, nem vagy kivétel
nem vagy undorító ,de nők nem néznek.


Ma csak utolsó nagylelkűségem érted
s a helyzet parancsoló feleslegéért ,
izzadt markodban kivárás még feszeng 
és mindig -mindig annyira durván hiteles.

Rád köszöntem ahogy mindig szoktam
ellenállhatatlan rövid mosolyommal ,
véletlen randevúnkon önmérséklet ég
     nem ismertél meg - feleséged voltam .  [W.B.]

Ha megbicsaklik a rend---Vilhelem Margareta

Ha megbicsaklik a szív törvénye
éber ,eleven izmok ereje
és a lélek rendje 
lassan megreped.
elepedve..

És idétlen bánatok tőrnek fel
hunyt szemek gödrében
amitől vacognak esték
a simogató kezek
kihűlnek .

Csak csillogó kristály szemek
lesik a csend zümmögését
s nők édes beszédét ,
férfiak ingó gőgjét
közös nyelven.

S a szétzilált szívek tevékenysége
a kudarctól megrepednek
a szörnyeteg világban ,
s fuldokolnak rendre ,
lehet-e még rend ?

Csak egyetlen éjszaka örömeiben
álmodnak érthetetlent
illetlen tervbe feszítve ,
zűrzavart keltve
a simogató kezek . [W.B.]

Amig megértem----Vilhelem Margareta

Hontalan lélek nyugtalansága
rányomja bélyeget testedre 
és ,ha rettegve lépkedik a láb
minden megbillen felfelé, lefelé.

Vedd észre, magadra maradtál ,
kopott a lemez, nehéz a végéig
gondolkozz ésszel ,őszinteség
uralkodjék , amitől elmaradtál.

A test megmarad, kérdés csupán
hányféleképpen értjük státuszát ,
de tavasszal megmozdul a világ
és ez így megy egyre , elölről tovább.

Sosem könnyű mindet újból elölről ,
botorkálunk egyre a finis végéig ,
nem kéne a sorssal ölre mennem
múljon el minden ,amíg megértem. [W.B

Ne búsulj----Vilhelem Margareta

Aki szomorú vesztésre készül
szemeiben szenvedés ül ,
kókadó kedve homályban rémül 
szűkszavú leszel eredményül.

Aki sok szépet mond el hiába
másnak lelkét lehet megkínozza
csalóka szavakkal színig tele ,
mit mohón felhörpinti ellenfele.


Szavaktól terjed gyakran a bánat
mintha szívedet késsel vágnak
nem örülsz mindig, kell fegyelem
a szándékból indul néha félelem .

Jobb a nevetés, ne legyen hiába
csak a kezdet nehéz önmagában ,
minden ajtó kinyílik örömök zajára
dobogó szíved is legyen glóriában.

Sóhajokkal átitatott tested világa 
megtelik örömmel vígság zajára ,
Ne félj! vigyáz rád két szemem
pajzsot emel föléd a két kezem. [W.B.]

A Hold az úr----Vilhelem Margareta

Csendben sétáltunk haza
kezemben rózsacsokor,
a Hold megnőtt nagy udvara
terpeszkedik mint fűzfabokor .
Naptól lopott sugarával
éjnek világossága
délcegen súrolja a Földet 
mindenhol most o az úr.
egész Világnak behódol
ezüst fénye felénk sújt.
Néha felhők között matat
földgömbünk mögül
s eltűnik a szemünk elől
csak pillanat kérdése.
a Hold csalóka fénye 
saját maga vezérlése
amit nem ismer be.
Kezemben a rózsacsokor
hervadásnak indul
a Hold nagy kerek arca
egy percig Nap mögé bújt
onnan figyeli a tájat
ébresztő óraként
hajnal felé
a Napnak mindent általnyújt. [W.B.]