Egy büszke öregúr---Vilhelem Margareta

Sötét esti ködben mendegél
botra támaszkodva -egy öregúr 
vígan kísérgeti a tavaszi szél
s galádul időnként gallérjába fúj.

Hideg zöldes szemével utat mér 
otthon várja még a kényszer-vér ,
fülében a szó már rég nem kacér
feje felett siet a sárguló holdtányér .

Szép fekete haja ifjúság dísze volt
ma feje kopaszul ragyog,lehangolt
lelkében idegen értékeket boncol ,
a hazatérő csendben megvacog.

Ma már minden természetes lett ,
életének csalfa delelője beérett
teste fáj ,lába vészesen bevérzett
de lelke büszke, utánozza Heródest .]W.B.]