Ami megmaradt---Vilhelem Margareta

Ma már mindenre emlékszem
megerősödött dúlt idegzetem ,
régi ártatlan veszteségekre
minden ott maradt emlékemben.

Mert hiába győzött leleményem
esőverte tavaszi nyíló kertemben ,
előttem imbolyog, igazolja létem
kemény melled ,durva érintésed.

És tétovázik a romló szerkezet ,
ha szemek ,karok felém nevetnek
miért maradtam ott, néma szívedben
hol együtt voltunk sóvár kecsesen.

De hol maradtak a csalfa árulások,
mik titkokat rejtettek,a kis szokások ,
a dolgok ,mik szíveket összetartok
asszonyi lelkemből ,mindent osztok. [W.B.]