Néha válogatunk----Vilhelem Margareta

Néha válogatunk ,
csak annyit engedünk amennyit bírunk
néha csak szükség kérdés ,
máskor harcias epekedés .
Mert játszani lehet sötétségben
szavak tódulhatnak merészen,
szemedben csilloghat harmat csepp
amikor minden menthetetlen.
És ha tompán süti a fény a szemed
sóhajtásom rólad epeked
s a zsúfolt terek nyüzsgéséből
közelebb éreznélek ,
mert egyedül az úton elveszek.
Így légy irgalommal velem ,
múltamból ne tiltsd meg becsületem
hadd hogy keretezzem be szíved
és halára táncoljam éjjelem.
Mert most is virágzik a nyár
bódító illata már csak parány
de ár sodrásában rémült éjszakán
fázom,magamra rántom kedvesen
szeretett jóságos lelked ,
s várom tudatosan
az őszinte elismerésed. [W.B.]

A felfedezés------Vilhelem Margareta

Talán túl gyáva ,türelmes voltam,
talán szelíd szavak hordozója
az eszme ,mely vezérelte utam 
daccá vált forró fogadalmakban.

Néha merengtem álmos időkben
elenyésző unalmas hetekben
az éveket már percekben mértem
reményem az örök idő mércéje lett.

Veszélyes nyugalmam malomköve
szikrát csiholt csábítva keresztem ,
lehetetlen tettek képviselőjeként
felrepített égig ,majd földre ejtett.

Megzavart szívvel, vidám szemmel
figyeltem a csonkig elégett éjeket
elzsibbadt érzelmek keltek ki belőlem
mik férfi kezekbe repítették testem .

Így boldogságom zavart dadogása
szemérmetlen séták úttörője lett ,
s asszonyi ősi vad kíváncsisággal
megfogózkodtam erős férfi karokban..

Ma már elképesztő tudásom idején
vágy lobog bennem, boldogság mindenén
szerelmem szegénysége büszke lett
múlt időbe temetve bűnös szégyenem. [W.B.]

Igy is lehet-----Vilhelem Margareta

Úgy támaszkodom boldogságomra
gyöngyözik bennem gondok gondja ,
izgalmukban keresnek pillanatokat
fekete lombok között megbújva.

Váltig hirdetem erős akaratom ,
ablakkeretem elengedem végre
támaszkodásom bennem elégtétel
számadás lehet ölelésem bennem.

Szeretni jó,velem marad készen ,
vaskarommal mindent bekebelezek
a sok hajszolás csak emlék lehet
magam számára is vidám az élet.

Szeretetben nem lehet semmi rossz
egy-egy perc, mindent gyönyörben ,
támpont lehet bent szívem lüktetése
boldogságom csókra kényszerített .[W.B.]

Lehet ujra kezdeni---Wilhelem Margareta

Vidám vagyok,hogy találkozunk
sok minden kimaradt belőlünk
sok mindent tudunk egymásról
együtt gondolunk lehetőségről .

Ezelőtt egy évvel is találkoztunk
váratlanul barátaink réven ,
te mindig a kék kockás ingedben
tartózkodóan szemembe néztél .

Elsiettük rég az öröm pillanatot
s félreálltunk ,el-elmaradtunk,
fals sétánk fák között gyakoroltuk 
de fázott bennem vékony öltönyöm .

Most újra itt itt van ez a nedvesség
elszántan határozottan lépkedünk
beszélni nincs becsületes kedved
talán még újra kell várnunk egy évet.

Kezdhetjük és folytathatjuk végleg
nem fázom ,megadom magam érted ,
valahol megvan a sors könyvben rég
lehet megfagyok ölelkezés közben . [ W.B.]

Ki merre --Wilhelem Margareta

Emlékszel hányszor mentem el 
hogy talán vissza sem néztem ,
de még sokszor visszatértem
ahol te vártál, a tó vize mellett.

És százszor elváltunk vétkesen
perlekedve ,majd hűen kibékülten ,
égő homlokomon járt forró kezed
s kitudja hányadszor szerettelek.

Te felém hoztad napfény meleged
s tó vizében fürödtünk csendben 
apám lehetnél ,viccelődtem veled
s te nevetve fejest ugrottál a vízbe.

Kitudja hányadszor vártuk a véget
különös neszek közt holdvilágos éjjel
még emlékszem,de rég volt istenem
néma vallomásod remegtette szívem .


Jól esett ülni néha a part szélén
ujjaink az illatok legében ölelkeztek
az út előttünk állt , kék ég felette
nem tudtunk dönteni, ki merre fele.

Ma reményteljes arccal, víg tekintettel
várlak a tó mellett ,vajon merről jöhetsz
a tavat csak nézem,kiszáradt holt hely ,
elúszott minden kincs ,sivárság jelében .[W.

Akkor ott------Vilhelem Margareta

Néha állj meg egy percre
emlékezz az ölelésemre.
azt akarom hogy kegyelmezz
minden reggel, délben,este.

Oly csodás örömökkel telve
gyakran találgatom egyre -egyre
lesz -e majd , új idő melyben
a percek hajnalban kezdődnek ? 

Néha megpihentünk szeretve,
szorítottuk kezünk a hidegben
durva tapintású dolgos ,érdes
tenyeredbe, simult lágyan kezem.

Néha, ha zörgött az erdő sötétje
letérdeltél elém melegen, békésen
az éj árnyait kergetted messzire
s beszélni kezdtünk hol ,én hol te. 

Emlékszel-e halk ujjak győzelme ,
mint harangvirág aprón csilingeltek
ujjaim közt ujjaid hűen kerestek
egy jelt, ami kéjes csókhoz vezetett .[[W.B.]

A kéregető--Vilhelem Margareta

A ligetben ma újra találkoztunk ,
kopott ázott kabátján a szél átfújt
lyukas cipő talpa nagyokat ásított 
mig kirázta a sáros vizet magából .

Hegedűje hóna alatt ringatózott
megroggyant teste egy bolyongó
vakfolt,a téli sodrásban átfagyott
sorsa, kerülgeti koponyáját itt-ott.

Barnás száj sarkában kicsike bagó
füstöt ereget mint lombokból futó
izetlen, büdös gyújtózsinóros kanóc,
homályos szemében ég kékje forr.

Láttam régebb is akkor még fiatalon
daliás teste rongyos ingbe bújtatott ,
a hosszú évek során sokat változott
de szemében a kékség ugyanúgy forr .

Szívemben véstem apró mozdulatát
tudom padjára ül búsan mostohán 
nedves szemekkel messze néz s fáj ,
meztelen öklökkel döngeti mellkasát .

Holt világra szülték, rozsdás vaságyon
téli avarban ,hol csillag világ tombolt
az anyja lapos keblén melegség folyt
s időkben zártan,szerették az avaron.

Bús idők keservén, tekerték rongyokba ,
felette károgtak varjak ,piros torkukban
hang szalagjaik csörögtek, mint diók
szerették és szerette a fagyott otthont.

Azóta ide jár az avarnak kék ege alá ,
hol hajdan anyja keblét éhhel simogatta
elsírt bánatában bús sorsát sóhajtja 
és húzza hegedűjét, emlékében anyja. .[W.B.]

Minden majd elillan------Vilhelem Margareta

Szerelmünk tette csak véget ér
bennem már üres lett a képzelet ,
de időnként tartunk egy szünetet
csak azt nem értem ,hogy miért ?

Benned még viszket egy kivétel
még szürkén izzik agónia közben ,
recseg ,fészkelődik emlékezetedben
elenyésző, de véget nem érő lényeg.

Harmóniától űzve magad, felépítetted
a pillantások véget nem érő részét ,
én már visszatértem ahol kezdődött
végre megborzong cinikusan a testem.

Ne lankadj próbálj egy újat , szebbet
túlzásba ne essél nincs kötelesség
lehetünk kedvesek , nekem ebből elég 
minden elillan halkan a keresztút végén .[W.B.]

A világ fanyarsága---Vilhelem Margareta

Talán földrengés volt odalent
búja sóhajok törnek őrülettel ,
kacsa lábon forgó fold hegesen
önti gazdagságát területekre.

Talán valahol árvíz ünnepelt ,
őszinte vad tevékenységgel
vízzel teli házak végzetében
emberszívek kotornak éhhel.

Vannak a világban kísértések
kérdések halmaza gyerek fejben
ösztönösen különbséget mérnek
a mostoha életben állati kísértetek .

Az éhhalál mint áldozati gaztett
nem mérvadó érzéstelen szívben ,
nagyhasú gyermekek csont kézzel
porból kikapart szemetet esznek. [W.B.

Megkövült szív------Vilhelem Margareta

Lehet könnyen tékozlok még ,
de csak annyit ami már elég
lehet jobban rettegek mindenért
főleg szerelem nélküli életemért.

Lehet megkövült szívem már rég
nem mer élni, sem szeretni végleg ,
keservesen dobog az élet benne
de alkudozik vadul a kéj terhe.

Lehet nem tud belenyugodni a kin
hogy kitakart boldogsággal bír
sejtjeimben vérzik és nehezedik
egy vérző szeretni vágyás s a hit.

Oly bolondul szanaszét szivárog 
zűrzavaros szenvedély meztelensége
s kitágult kékes ereimben mocorog
nesztelenül a kínzó ,önző gyötrelem.[W.B]

Ma újra együtt----Vilhelem Margareta

Mert legbelül lappang a láng
tikkadt sóhajtól izzik a szánk
s az illatos ámbrafüstben száll
egy ellenhálhatatlan édes vágy .

De sehol sincs maradásom rég
elhagyott szerencsém keresném
torkom szorítja titkos félreértés
lelkemben panasszal nézek feléd.

Most minden kesernyés nélküled
s nem akarom hogy újra vétkezzek
mégis furcsa hogy veled ébredek
bár csókjainknak semmi értelme.

Inkább kezdenénk újra ,emlékszel-e 
szomjazva néztük egymást a sötétben
bolondul kerestük ujjaink győzelmét
s csók csattant míg szánk bevérzett.[W.B.]

Megnyugodva ---Vilhelem Margareta

Évek alatt feleszmél egy emlék
keresem benne az ősi szeszélyt ,
hullámzik bennem minden egyben
bár néha feszít egyre élesebben.

Megismertem a vonzó férfi ölelést
melyek ritkán kiábrándítók lettek
vereségből néha nyereség ébredt
elzsibbadt szívnek kis ketrecén.

Érzelmes karok útvesztőjén léptem
ismeretlen szenvedélyek lejtőjén
újult szível meneteltem veled ébren
estikéknek csilingelő nevetésében.

Mert minden élet oszthatatlan ,kemény
bennem te vagy, benned én szendergek ,
ami nem volt enyém azt is megszerettem
s megnyugszom ha lépkedek melletted . [W.B.]

Nem múló érzelem----Vilhelem Margareta 2018-02-27 14:06:08 kedd

Régóta ismerlek ,számtalan éve
múlnak az évek ,
életünk során sokan elrebbentek
én itt vagyok veled.

Sok kedveseim messzire költöztek
idegenbe
új életembe már senki nem keres fel
nincs reményem.

Te velem vagy örökre, tested egy isten
előttem pózol
mint máskor is jöttödre vidám szívem
hevesen dobog.

Őszülő fejeden a hajszál kevesebb lesz
ezüstösen ragyog ,
de kék szemeidben az ég tündököl még
akár a csillagok.

Megtörten néha egymással hadakozunk
haragos a szó
utána csókba burkolod forró testem
te , a vigasztaló.

De minden, mi ragyog a nap tűzében
egyre hamvad ,
miközben idősek leszünk ,morcosok
életünk egy harmat.

És ha minden körülöttünk ,ami csillogó volt 
szemfényvesztés ,
akkor is összetörten , de együtt ébredünk
csillagok tetején. [W.B.]