Néha válogatunk----Vilhelem Margareta

Néha válogatunk ,
csak annyit engedünk amennyit bírunk
néha csak szükség kérdés ,
máskor harcias epekedés .
Mert játszani lehet sötétségben
szavak tódulhatnak merészen,
szemedben csilloghat harmat csepp
amikor minden menthetetlen.
És ha tompán süti a fény a szemed
sóhajtásom rólad epeked
s a zsúfolt terek nyüzsgéséből
közelebb éreznélek ,
mert egyedül az úton elveszek.
Így légy irgalommal velem ,
múltamból ne tiltsd meg becsületem
hadd hogy keretezzem be szíved
és halára táncoljam éjjelem.
Mert most is virágzik a nyár
bódító illata már csak parány
de ár sodrásában rémült éjszakán
fázom,magamra rántom kedvesen
szeretett jóságos lelked ,
s várom tudatosan
az őszinte elismerésed. [W.B.]