Ki merre --Wilhelem Margareta

Emlékszel hányszor mentem el 
hogy talán vissza sem néztem ,
de még sokszor visszatértem
ahol te vártál, a tó vize mellett.

És százszor elváltunk vétkesen
perlekedve ,majd hűen kibékülten ,
égő homlokomon járt forró kezed
s kitudja hányadszor szerettelek.

Te felém hoztad napfény meleged
s tó vizében fürödtünk csendben 
apám lehetnél ,viccelődtem veled
s te nevetve fejest ugrottál a vízbe.

Kitudja hányadszor vártuk a véget
különös neszek közt holdvilágos éjjel
még emlékszem,de rég volt istenem
néma vallomásod remegtette szívem .


Jól esett ülni néha a part szélén
ujjaink az illatok legében ölelkeztek
az út előttünk állt , kék ég felette
nem tudtunk dönteni, ki merre fele.

Ma reményteljes arccal, víg tekintettel
várlak a tó mellett ,vajon merről jöhetsz
a tavat csak nézem,kiszáradt holt hely ,
elúszott minden kincs ,sivárság jelében .[W.