A szándék-----Vilhelem Margareta

A féltő mindennapos bűntudatban
csak a tiszta, ami örök
s megnyugodva hogy szenny a Világ
percenként a hazugságok
simulnak rám, mint ablakon a jég virág
oly szent igazság .


Mily csodás hitek micsoda kedvek
hasonulnak előttem
délibábnak bolyongó kék gyöngédsége
kerülgeti fájó testem ,
s szomjamban fel-repedt ajkakkal
keresem tested .


S lazán pattannak hurok a szívemről
míg csókokat éhezek
s mint a nyíl tegeznek csücskéről
úgy repülnek feléd
illúzióim szende pillantások zavarai
de ura vagyok magamnak.

És ura leszek férfias szerelmednek
fájó ,bolondos teher
gyönyörnek találom a kért kincseket
mik keblemre esnek,
mosolyogva az ismert pontos időben
csattan csókom időzítve ./W.B/

Tavaszi szerelem----Vilhelem Margareta 2016-03-03 21:35:25 csütörtök

Tavasz van, földöntúli színes újulás
puha avarban szökkenek lépteink,
nehéz szerelemnek könnyű sóhajában
vidáman szárnyalnak tüzes tekintetünk .

S valahol messze fénylenek pontok,
két sorsnak csókos egybevillanása
vezércsillagunk előtt beleborzongunk,
s finom bőrünkön selymes lángolása

a csend , mi kíséri lépteink lángol
kedvünk vitorláján vad szél táncol ,
s finom sötétségben a szépségek
belénk furakodnak csitítva érzelmet.

Tüzes tündéri csoda furakodik bennünk
egymásba zárja végtelen szerelmünk ,
mint szárnyas angyalok holdas éjen
lengő fátyolba tekerjük édes örömünk .

Jó így a homálynak opálos lángjában
lassan lépkedni zavartalan sejtésben ,
boldog lobogásunk inog az árnyakkal,
kezünk egymásé a hold lámpájában./W.B./

Hazavárás----Vilhelem Margareta

Itt állok langy tavasznak kikeletén,
mellemből szállnak üres sóhajok
sebzett testem már nem az enyém
de magamból magammá tudom .

A kényszerből tapadó érzelmek
mik rám ragadtak lazán meztelen,
lombosodnak a tavasszal egy vég
s mi elszáradt , hozzám sosem ér.

Méreg gyűrődik homlokomra , idegen ,
hogy saját érzésem nem ismerem,
hogy vérző szívemben a tavaszi szél,
üresen bolyong színtelen kívül-belül.

S ha öröm fog el jöttödre kedvesem,
egymagamban babrálok szívemmel
szomjas kacajom egy vad égre kiáltás
a felfakadó csókoknak üdítő kifakadás.


S mint szelíd arája a megmentésnek,
virulnak arcomon rózsás kikeletek ,
természet osztotta búja nevetéssel
körül rajongom tested újjá ébredéssel./W.B./

A hangszerek királynöje--Vilhelem Margareta

Hogy fogytán van erőm kiábrándító
repkednek kegyetlen színes szárnyak,
fejem fölött harsognak orgonasípok
lehangolt billentyűk fals manuálokkal.

Féltem magamat tőled egykedvűség
nehéz pillákkal fekszel örök lesben
füleimet simítod lágy fő művekkel
undorító göröngyös lengő vekkeren.

Messziről hallszik fülsiketítő gamba
himbálózik fülemben kéjjel monoton,
kinyújtott karommal zárom ébredésem
talánnyal társalgok a játszóasztalon.

Apró kis madarak szélfútta lombokon
keringőt csipognak pedál zuhatagában
bóbitás fejükön villannak sötét titkok 
megölelem őket Mozart éji dallamán.

Mert van a Világnak keringős menzúrája,
néha zátonyra fut kihúzható gombokon
kis madarak nagy hanggal veszekednek
a hangszerek királynőije vox humánát ejt.

S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól
Bach álcázott regiszteres lenge hullámain
keringőznék én is fekete játszóasztalon
könnyes szemekkel, gyenge traktúráért./W.B./

Tavaszi ábránd---Vilhelem Margareta

Széditö tavasznak árnyas zöldje,
virágokat szór hamvasat ,
titkot rejtegető csillagok csillogva
kéjjel szülnek apró szirmokat
s biztató szavak szállnak kedvel,
a kék fellegeken fátyolos tündérek 
táncot lejtenek .

Kerekedik a hasa gömbölyű Napnak,
alatta zendül színesen a Világ
meztelen réteken itt- ott virágok
csacsognak halkan világi dallamot,
páncélos testükön fénylik az ábránd 
oly kis illatos.

Ilyenkor felragyog az emberek arca
a tél rútságából, a keménnyé fagyott ,
lazítanak csöppnyi ragyogó bimbókat
testükből elfogy végleg a vad indulat
a jóság arany fohásza feltámasztja
lelkükben a vidám sóhajt 

.És ilyenkor álmodok keringőt, hosszat 
álomittas, méla költői, zenés lantokra,
felettem zúgnak imák a jóságról
s elhagyott szerencsém újra itt van,
lelkesedve üdvözlöm az ég diadalát
a dördülő fellegek alatt. /W.B./

Legyőzötten----Vilhelem Margareta

Az édes valóság mi létemért küzd
rózsaszín hajnal halálán,
vas karmokkal szorít valósan
miközben
keskeny vonalat húz számon ,
s töprengve kérdem igaz -e 
feltámad -e az érzés"?
Lehet-e könnyen közönnyel
elbúcsúzni ha nincs szó ,
s forró üzenet ,
mi átölelne ,simogatva lelkem ?

Hold anya töprengve magányában
sejtelmesen
árny karjaival magához szorít ,
s földöntúli csókot hint ,
s meggörnyedve bánatom terhe alatt
búcsút intek,
a hold ragyog szűzi kísértésében
ott ahol a nap fürdött arany lángban
egykor ,
s nevetve hinti két kézzel kékes fényét
felém, ki tévelygek öntudatlan
titkaim között .


Keresem tekintetemmel az igazit -
meghalt tündérek képe
semmibe fogózva fürdetem magam
a fényesség medrében,
s fölöttem repülnek éji madarak,
oly csöndben ,
majd felfogom lassan az igazi igét
fosztott reménnyel
s a fodros ruhámba bújtatom arcom
puha selymes bánatom csókolom 
tisztán legyözötten. /W.B./

Csak neked-----Vilhelem Margareta

Szertelen démonok türelmetlenül
hasítanak nehéz teherrel ,
én türelemmel viselem gondjuk
és indulunk együtt 
rejtelmes vétkeken ,
mert minden mi bennem hasonult
tiéd volt gyönyörrel ,
s ünnepi ruhába öltözött szívem
csókodra vágyik kéjjel 
s ölelő karjaim feléd fonódnak
vérem benned lüktet.


Elárvult lelkem most is keres
sűrű homálynak árnyékában ,
fonnyadó sóhajtásom hajlékában
szívemet feláldozom,
bú és öröm kíséretében
vágytól ragyog kitisztult arcom
ha lépteid hallom ,
megrebben testem minden szóra 
mi szívvel fakad mosolyodban
csókos kezed enyémnek tudom
csókom a sóhajom. 


S ha ölelni akarsz forró karokkal,
szólni sem merj ,
titkos vággyal fürödj csókjaimban 
hogy érezellek,
ha szeretni fogod csendes szívemet
őrizz nyitott szemekkel, 
s fájjon az érzés ha ölelésbe keveredünk
vágyam és csókom vagy bennem
húsomba marjál magadhoz vonva
víg nevetéssel ,
s kívánság mámorából feltörő lávát
a démonoknak vetem.. . /W.B./

Megértöen--------Vilhelem Margareta

Bolondos világnak megcsúszott talaja,
remeg hitetlen vakmerő erővel,
részegre táncolom ezeregy éjszakám
különös fátyolba fojtom szomjúságom.

De csókos vagy csóktalan ajkam édene,
szövögeti csendben hálóját
bizalommal átfogva lelkem pihenését
édesen szürcsölve testemnek nektárját.


S megtorpanva állok,a feslett ég alatt
alattam a föld csak inog untalan,
súlytalan csillagok nyílnak ,keblesek
szivárványos kéjben te benned megérnek .

Csalódott szívemnek ékköves emléke,
töretlen ,nincs benne határ semerre,
türtőztetve,hordom magamban vágyam ékét 
s tenyereimmel feléd simulok egyre .



Mert imák és sorsok szánalmas fészkében
fekszünk a miértnek édes ébredésében ,
testünk behorpad a vágynak terhe alatt
miközben vigadunk lágyan örömökben .

S a hajnal hozza a megértés forró mértékét
fejünk felett napsugár remegteti aranyát
ellapultan pislognak homályban sugarak
s a sors mit nekünk rendelt örökre marad./W.B./

Merészen-----Vilhelem Margaréta

Bár szívem panasza zord
csak visszhangzik ami volt 
a koldus háborúmnak kezdete
dallal,tánccal zörgette
ablakát a kudarc élet halála
között, magánynak talánya
vijjogott felettem 
mit nem feledtem,
s diadalt arattam csókkal,
s két ember keringős harca
összecsuklott magába zárva
a párosság csendjét.

Új szerelem rövid keringője,
tétovázik eléje- feléje,
a hátramaradt emlék ébrenlétén
kemény harcok bűvöletén 
dúdolja zenéjét ,fittyet hányva 
éretlen érzékek leheletére
ami csak ma született,
lazán ,csökönyösen
szomjas vad őrülettel.

Semmi sem örök,tested körül
egy mozdulat is elég
körbefogni tekinteted ,
s édes sóhajok röpködnek felettem
már semmit sem rejthetsz előlem
csak szemed kékjét
és ajkadnak édes izét,
forró lánggal körbemetszve,
mit ellopok mindörökre,
míg rezzen bőröd ajkam alatt
kifosztom tested
leheletemmel ./W.B./

Tavaszi ölelés------Vilhelem Margaréta 2016-03-24 20:21:03 csütörtök

Forró harmatban,kikerics illata
kering fölöttünk oly játékosan ,
s a pillanatok édes cseppjében
együtt kelnek léptek szándékosan.

A tavaszon túl is vadul ölelkezünk
szoros édenben kavarog testűnk
egymásba pihennek színesen vágyak
dús gyönyörök csókokkal várnak .

Osszebújva, sétálunk puha pihéken
perceket számolva, remegő fényeken
apró rezdüléseink megsemmisülnek
karjaink szorosan egymásba ébrednek .

Dédelgetjük magunkban a játékot
tavaszi színeknek apró fényeiben ,
bíboros homálynak felkelő sugarán
csillognak szemeink ábrándok jogán .

S szavainkon túl zenél mosolyunk
fölényesen zsongva keresi ajkunk 
s álmainkban fájdalmas zongoraszó
tompa ritmusban simul árnyékunkra.


Dalolnak virágok csillagos kedvvel
testünkbe vésődnek tartós öleléssel
tudom ,nekünk dalolnak boldog zenét
magunkba zárjuk csókos leheletét. /W.B./

Csábitás a tavaszban----Vilhelem Margareta

A tavaszi szerenád,szürke kövek közt
ragyogtatja zenéjét ibolyák között
kankalin kis fejek bújócskáznak porban
testük megremeg a fodros szél markában
kökörcsin szorong a színek világában
illatos szirmait teherrel megrakja.

A kidagadt fenyőtobozok nedvesen
hamisan megbújva halomban nevetnek
teret figyelnek a harangvirágok között
időnként meghúzzák kacéran levelük,
arany nótát csengetnek illatos bűbájjal
vidáman táncolnak a rózsák illatára..


Barka ágak nászindulója zöld koronával
bokrétába fogózva füzér táncot járnak,
vígan tolakodnak a sok százszorszépek,
forognak simulékonyan a társaik körében
összebújnak lazán nefelejcskék szirmok
tündéri táncot ejtenek a színes virágok.


Csak a nap morcos ,az új tavasz árnyékán
teste melegét csiszolja két karú oroszlán ,
fáj az új kikelet kifent bársony ébredése
próbálja melegét átadni a föld minden felére
nehéz szóra bírni csak mormog magában
örömmel érzi, felforrósodott vörösre ruhája.

Forognak évszakok gyors ütem zajára
gólyák kelepelnek fodros ruhájukban ,
fehér zsinóros gallért viselnek feszesen,
egyenként behozzák a lemaradt meleget
szívünk megtelik vidámság harmatával
míg felénk integetnek fél lábas mosollyal../W.B.