A hangszerek királynöje--Vilhelem Margareta

Hogy fogytán van erőm kiábrándító
repkednek kegyetlen színes szárnyak,
fejem fölött harsognak orgonasípok
lehangolt billentyűk fals manuálokkal.

Féltem magamat tőled egykedvűség
nehéz pillákkal fekszel örök lesben
füleimet simítod lágy fő művekkel
undorító göröngyös lengő vekkeren.

Messziről hallszik fülsiketítő gamba
himbálózik fülemben kéjjel monoton,
kinyújtott karommal zárom ébredésem
talánnyal társalgok a játszóasztalon.

Apró kis madarak szélfútta lombokon
keringőt csipognak pedál zuhatagában
bóbitás fejükön villannak sötét titkok 
megölelem őket Mozart éji dallamán.

Mert van a Világnak keringős menzúrája,
néha zátonyra fut kihúzható gombokon
kis madarak nagy hanggal veszekednek
a hangszerek királynőije vox humánát ejt.

S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól
Bach álcázott regiszteres lenge hullámain
keringőznék én is fekete játszóasztalon
könnyes szemekkel, gyenge traktúráért./W.B./