Csábitás a tavaszban----Vilhelem Margareta

A tavaszi szerenád,szürke kövek közt
ragyogtatja zenéjét ibolyák között
kankalin kis fejek bújócskáznak porban
testük megremeg a fodros szél markában
kökörcsin szorong a színek világában
illatos szirmait teherrel megrakja.

A kidagadt fenyőtobozok nedvesen
hamisan megbújva halomban nevetnek
teret figyelnek a harangvirágok között
időnként meghúzzák kacéran levelük,
arany nótát csengetnek illatos bűbájjal
vidáman táncolnak a rózsák illatára..


Barka ágak nászindulója zöld koronával
bokrétába fogózva füzér táncot járnak,
vígan tolakodnak a sok százszorszépek,
forognak simulékonyan a társaik körében
összebújnak lazán nefelejcskék szirmok
tündéri táncot ejtenek a színes virágok.


Csak a nap morcos ,az új tavasz árnyékán
teste melegét csiszolja két karú oroszlán ,
fáj az új kikelet kifent bársony ébredése
próbálja melegét átadni a föld minden felére
nehéz szóra bírni csak mormog magában
örömmel érzi, felforrósodott vörösre ruhája.

Forognak évszakok gyors ütem zajára
gólyák kelepelnek fodros ruhájukban ,
fehér zsinóros gallért viselnek feszesen,
egyenként behozzák a lemaradt meleget
szívünk megtelik vidámság harmatával
míg felénk integetnek fél lábas mosollyal../W.B.