Megértöen--------Vilhelem Margareta

Bolondos világnak megcsúszott talaja,
remeg hitetlen vakmerő erővel,
részegre táncolom ezeregy éjszakám
különös fátyolba fojtom szomjúságom.

De csókos vagy csóktalan ajkam édene,
szövögeti csendben hálóját
bizalommal átfogva lelkem pihenését
édesen szürcsölve testemnek nektárját.


S megtorpanva állok,a feslett ég alatt
alattam a föld csak inog untalan,
súlytalan csillagok nyílnak ,keblesek
szivárványos kéjben te benned megérnek .

Csalódott szívemnek ékköves emléke,
töretlen ,nincs benne határ semerre,
türtőztetve,hordom magamban vágyam ékét 
s tenyereimmel feléd simulok egyre .



Mert imák és sorsok szánalmas fészkében
fekszünk a miértnek édes ébredésében ,
testünk behorpad a vágynak terhe alatt
miközben vigadunk lágyan örömökben .

S a hajnal hozza a megértés forró mértékét
fejünk felett napsugár remegteti aranyát
ellapultan pislognak homályban sugarak
s a sors mit nekünk rendelt örökre marad./W.B./