2015. január 4., vasárnap
2015. január 2., péntek
Ma minden más
- Ma oly más vagyok mint tegnap,
más a sírásom ,más a nevetésem ,
lehet az új év nagy csodájára leltem
vagy, magammal újra egyenesbe jöttem.
Ma már kacagni sem merek könnyen
nevetésemben könnyekre leltem,
ma minden törvény,a hiszekegyben
jégtől megdermedt naiv szívemben.
Merev redők ringnak szememen
sírni tudnék ,nevetni elfeledtem ,
lehet csak újévi képzelet lényemben
lehet két ember lakozik én bennem.
Félve ,de büszkén állok ellentétben
saját magammal,s forrón reszketek
lehunyt szemekkel, ingok menetben
részegen;régen vigadtam szerelemben.
És ma hirtelen elégedetlen lettem
messzire mennék ,csalfa nevetéssel
szüntelen keresném , mit nem lehet
pihenés nélkül fáradtan szüntelen.[W.B.]
Hozzád kötve---Vilhelem Margareta
- Belém fészkelted bátran magad
oly tompa aranyrögként,
hiába akarlak egyre kitôrôlni
belém hegedtél tövisként.
S úgy fáj felsebzett szívem
vér csepeg minden léptemre
nemes testem hurokkal kötött,
csak törölni tudom vérzésem..
Tudom örök életemben vagy
simogatsz s fürkészel vadul
rejtett lángokkal égeted szívem
s örökké bennem lakozol .
Sóhajaimtól lebben a rengeteg,
szájamból nehéz rebbenéssel
feltörnek néha engedékenyen
az esti áhítat szelén,.fájó szavak.
S ha elfog a csüggedés lengén
hosszú gondolataim mentén
a csend, mi elaltat csendben ,
zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]
2014. december 27., szombat
2014. december 24., szerda
2014. december 14., vasárnap
2014. november 30., vasárnap
Ködös emlékek-------Vilhelem Margareta
Erős éber kísértés kerülget
szüntelen
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
, s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
, s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].

2014. november 28., péntek
2014. november 24., hétfő
Alkony a télben---Vilhelem Margareta
2014. november 18., kedd
Apa emlékére
2014. november 12., szerda
2014. november 4., kedd
Volton is túl vagyok
Ma már csak a mában kutatok,
sovány sóhajjal befele nézve,
kigyúlt arcomon láz rózsa pihen
s tenyerem nyitva mindig éberen .
Létezésed most is szívem álma ,
s emlékeztet törvényes jogomra ,
de szerelmednek gonosz varázsa
búcsúzni készül örök távozásra.
Még sokszor láttalak azóta ,
szálltak darvak színesen az égen
fényben csillogott szárnyuk
te jöttél csodálatos képben .
Göndör hajad lobogott feketén
s mosolyod testemet kergette,
csókok hulltak keskeny ajkadról ,
s szavaid csillogtak a szélben.
Szólítottál bársony hangon,
fülemet becézte kéjes beszéded
talpam alatt megrezzent a föld
s a darvak csak keringtek sötéten.
Most a volton is túl vagyok sebekkel
csak magamban haladok feléd ,
majd lehet egy másik dimenzióban
találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]
2014. november 2., vasárnap
Ma is---Vilhelem margareta
Még most is olyan mint akkor
csipkés fátyolba merült testem
s az illat mi száll felettem,
felébreszti mohón kedvem .
Még most is falánkul kívánlak,
s álmaimban csókot formálok
tolakodnak a kimúlt vágyak,
belém hasítanak öröm lázak.
Mert vannak furcsa percek
a szerelmem színes leckében
mit keresek némán, csöndesen
mint arany port a medrekben.
De csak csend kíséri testem
megkövült rozsdás idők nyomán
de néha néha simogat kezed
és árnyékoddal játszok tovább. [W.B.]
2014. október 29., szerda
Mikor már minden késö -Vilhelem Margareta
Kis pillanatban,apró percben
az éji hullámnak fényében
láthatatlan szirmok esnek
feltorlaszolt végigékben .
Kering az égbolt füstösen
törékényen foszlik lelkem ,
úgy várlak az éji csöndben
reményekbe vesz tekintetem.
Sebet sajdít a fájó messzeség
csillámló zöld folyam hempereg
tüzek hasította évtizedében
szárnyak suhognak könnyekkel.
Minden borongósan kéklik
vibrálva száll a szél rejtélyében
lehet- e szomorúbb az éjben
a fájó , visszatérő reményeknél .
Lehetsz- e boldog ha lobogva ég
kebledbe bújt rejtelmesség ,
sorsom fölött keringenek árnyak
félve matatok szívem vágyában..
Hűvös szeleknek nyomdokában
csak várva az igét fényességben
széjjel szórt csillagok özönében
szívem hordozza feszültségem. {W.B.}
2014. október 22., szerda
Ha lehetne
.]
Boldogságban
A boldogság szűz vágya lettem,
vakit az ábránd szelíd szépsége,
s cigaretta füstben halkan illan
férfias szilárd, büszke szépséged.
Hold fénnyel, árván tömöm fülem,
mert szilárdan várok a csók zenére
és hegedű zenébe fullad az este
süket, csalóka húrtalan rezgésben.
Mert nincs olyan édes emlék ,
mi szállna, zengve himnuszunk,
s lelkem sötét bánatos neszére,
körül táncol utolsó csókunk.
Valami bántott,s oly távoliak
a bölcs türelmek szívem körül ,
finoman fogom kezed, s mosolygok,
mert még a tegnapban vagyok.
S vártalak kint boldogságban,
a lombtalan fáknak árnyékában
csöndességben s halk sóhajomban
édes csókot leheltem magamban.[W.B.]
Ott bent----Vilhelem Margareta
Mert minden enyém,mi bennem van
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-ez az egész.
Mert úgy őrzöm saját énemet
végtelen szegény gazdagságom,
tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.
S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődik céltalan
a perc csak enyém számlálhatatlan
kavarodik az éjnek némaságában.
Ott maradnak egymásba meredten
szivárványos csodás dübörgésben ,
úgy hömpölyögnek a zene tükrében
betemetve a csendes könyörgésem.
Mert minden enyém volt és lesz,
örök életű fájó édes nosztalgia
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.
Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága
sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó,
meztelen lesz az ölelések fájó szava.
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-ez az egész.
Mert úgy őrzöm saját énemet
végtelen szegény gazdagságom,
tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.
S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődik céltalan
a perc csak enyém számlálhatatlan
kavarodik az éjnek némaságában.
Ott maradnak egymásba meredten
szivárványos csodás dübörgésben ,
úgy hömpölyögnek a zene tükrében
betemetve a csendes könyörgésem.
Mert minden enyém volt és lesz,
örök életű fájó édes nosztalgia
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.
Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága
sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó,
meztelen lesz az ölelések fájó szava.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



.jpg)




