2015. január 2., péntek

Ma minden más


  • Ma oly más vagyok mint tegnap,
    más a sírásom ,más a nevetésem ,
    lehet az új év nagy csodájára leltem
    vagy, magammal újra egyenesbe jöttem.

    Ma már kacagni sem merek könnyen
    nevetésemben könnyekre leltem,
    ma minden törvény,a hiszekegyben
    jégtől megdermedt naiv szívemben.

    Merev redők ringnak szememen
    sírni tudnék ,nevetni elfeledtem ,
    lehet csak újévi képzelet lényemben
    lehet két ember lakozik én bennem.

    Félve ,de büszkén állok ellentétben
    saját magammal,s forrón reszketek
    lehunyt szemekkel, ingok menetben
    részegen;régen vigadtam szerelemben.

    És ma hirtelen elégedetlen lettem
    messzire mennék ,csalfa nevetéssel
    szüntelen keresném , mit nem lehet
    pihenés nélkül fáradtan szüntelen.[W.B.]

Hozzád kötve---Vilhelem Margareta

  • Belém fészkelted bátran magad
    oly tompa aranyrögként,
    hiába akarlak egyre kitôrôlni
    belém hegedtél tövisként.

    S úgy fáj felsebzett szívem 
    vér csepeg minden léptemre
    nemes testem hurokkal kötött,
    csak törölni tudom vérzésem..

    Tudom örök életemben vagy
    simogatsz s fürkészel vadul
    rejtett lángokkal égeted szívem
    s örökké bennem lakozol .

    Sóhajaimtól lebben a rengeteg,
    szájamból nehéz rebbenéssel
    feltörnek néha engedékenyen
    az esti áhítat szelén,.fájó szavak.

    S ha elfog a csüggedés lengén 
    hosszú gondolataim mentén
    a csend, mi elaltat csendben ,
    zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]

Csodás Új Évet kivánok Mindenkinek!!


2014. november 30., vasárnap

Az élet csodái

Csodás Ádventi Ünnepeket kivánok Barátaimnak

Ködös emlékek-------Vilhelem Margareta

Erős éber kísértés kerülget szüntelen
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
 s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
 , s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].

2014. november 24., hétfő

Alkony a télben---Vilhelem Margareta

Oly ködös már az alkony,
a gyűrött sötétkék felhőkön,
melyről oly némán sötéten
zengi dalát felbőszülten,


Csend van ,bágyad a remény
csak a varjak károgása mély,
s a lengedező vékony akác fáról
lepereg az első dér.


S mint sugarakban a kis köd,
oszolnak árnyak sötéten,
remegő bíboros derengésben
feszülnek vacogó leheletek.

cudar szelek dörgő zenéjére
illanó fények kergetőznek,
kacéran viharverten megrendülve
s hullajtják könnyeik jegesen . [W.B.]

2014. november 18., kedd

Apa emlékére

Apám hangja halk volt 
nézése kéken vibrált,
szelíd arcán a mosoly
csendben zizzent ritkán .

Nem dicsekedett merészen
csak csendben merengett ,
míg álmai halkan beszéltek,
s ébredtek szilárd eszméken.

Még mindig itt van velem,
bár örök álomba esett
s ha becsukom a szemem
mosolyát látom kékesen.

Arca szűk redők rendje
szemeiben kékes a köd
vigasztalt élő élettelent ,
s drágán adta el testét. 


Jelenléte egy eszme volt,
mint egy hősnek a lobogó,
megmásítani nem lehetett
stílusa egyéni szabály volt.

Magamban hordom mosolyát
hegedű húrjainak menetén 
emléke ott van érzelmi dalán
csüggedek-keveset volt velem.

2014. november 4., kedd

Volton is túl vagyok

Ma már csak a mában kutatok, sovány sóhajjal befele nézve, kigyúlt arcomon láz rózsa pihen s tenyerem nyitva mindig éberen . Létezésed most is szívem álma , s emlékeztet törvényes jogomra , de szerelmednek gonosz varázsa búcsúzni készül örök távozásra. Még sokszor láttalak azóta , szálltak darvak színesen az égen fényben csillogott szárnyuk te jöttél csodálatos képben . Göndör hajad lobogott feketén s mosolyod testemet kergette, csókok hulltak keskeny ajkadról , s szavaid csillogtak a szélben. Szólítottál bársony hangon, fülemet becézte kéjes beszéded talpam alatt megrezzent a föld s a darvak csak keringtek sötéten. Most a volton is túl vagyok sebekkel csak magamban haladok feléd , majd lehet egy másik dimenzióban találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]

2014. november 2., vasárnap

Ma is---Vilhelem margareta

Még most is olyan mint akkor 
csipkés fátyolba merült testem 
s az illat mi száll felettem,
felébreszti mohón kedvem . 

Még most is falánkul kívánlak,
s álmaimban csókot formálok
tolakodnak a kimúlt vágyak,
belém hasítanak öröm lázak.

Mert vannak furcsa percek
a szerelmem színes leckében
mit keresek némán, csöndesen
mint arany port a medrekben.

De csak csend kíséri testem
megkövült rozsdás idők nyomán
de néha néha simogat kezed
és árnyékoddal játszok tovább.  [W.B.]
 

2014. október 29., szerda

Mikor már minden késö -Vilhelem Margareta

Kis pillanatban,apró percben
az éji hullámnak fényében
láthatatlan szirmok esnek
feltorlaszolt végigékben .

Kering az égbolt füstösen
törékényen foszlik lelkem ,
úgy várlak az éji csöndben
reményekbe vesz tekintetem.

Sebet sajdít a fájó messzeség
csillámló zöld folyam hempereg
tüzek hasította évtizedében
szárnyak suhognak könnyekkel.

Minden borongósan kéklik
vibrálva száll a szél rejtélyében
lehet- e szomorúbb az éjben 
a fájó , visszatérő reményeknél .

Lehetsz- e boldog ha lobogva ég
kebledbe bújt rejtelmesség ,
sorsom fölött keringenek árnyak
félve matatok szívem vágyában..

Hűvös szeleknek nyomdokában
csak várva az igét fényességben
széjjel szórt csillagok özönében
szívem hordozza feszültségem. {W.B.}











 

2014. október 22., szerda

Ha lehetne

.]
Csak egyszer lennék szabad,
lazítanám el magam,
csak egyszer emelném karjaim,
körbe ölelve a hajnalt,
a távoli ég alatt.

Csak egyszer lebegnék lazán
a ködös sötét ég alatt ,
tele torokkal kiáltanám 
az időnek kusza morajlásában;
fenn maradtam.

S ha szótlan csókok hullnak,
az eltévedt idő arcáról
nem keresném hol vannak,
csak kábán valóra váljanak,
s ne hadakozzanak.

S a mosoly mi húzódik arcomra,
szerelemmel átfogott karok,
s ölelik szívem bódultságát
szín nélküli álmomban tarkán
s a szélben ringatoznak.


Csak egyszer tudnék kiáltani,
félholtra vergődve bódultan,
s szomjas csókokkal szabadultan,
sorsomon elmerengeni sápadtan
de nem védeném magam.[W.B.]

Boldogságban

A boldogság szűz vágya lettem, vakit az ábránd szelíd szépsége, s cigaretta füstben halkan illan férfias szilárd, büszke szépséged. Hold fénnyel, árván tömöm fülem, mert szilárdan várok a csók zenére és hegedű zenébe fullad az este süket, csalóka húrtalan rezgésben. Mert nincs olyan édes emlék , mi szállna, zengve himnuszunk, s lelkem sötét bánatos neszére, körül táncol utolsó csókunk. Valami bántott,s oly távoliak a bölcs türelmek szívem körül , finoman fogom kezed, s mosolygok, mert még a tegnapban vagyok. S vártalak kint boldogságban, a lombtalan fáknak árnyékában csöndességben s halk sóhajomban édes csókot leheltem magamban.[W.B.]

Ott bent----Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van
 laza ,vagy sűrű dermedés,
 kitárt tenyerek eres duzzanata,
 s a hatalmas láng-ez az egész.

 Mert úgy őrzöm saját énemet
 végtelen szegény gazdagságom,
 tenyerem szívemen bezárul,
 mert ott van fájó tulajdonom.

 S kongó időknek zűrzavarában,
 hol minden elvesztődik céltalan
 a perc csak enyém számlálhatatlan
 kavarodik az éjnek némaságában.

 Ott maradnak egymásba meredten
 szivárványos csodás dübörgésben ,
 úgy hömpölyögnek a zene tükrében
 betemetve a csendes könyörgésem.

 Mert minden enyém volt és lesz,
 örök életű fájó édes nosztalgia
 ámulatban kinyílt szám zavara,
 lelkesedve, vacogásom habzsolja.

 Csak egy mozdulat s bennem van,
 a pillantások kemény aprósága
 sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó,
meztelen lesz az ölelések fájó szava.