2015. január 13., kedd

LOS MEJORES 30 BOLEROS, CANCIONES Y BALADAS ROMANTICOS, DE AYER, DE HOY ...

Erintések------Vilhelem Margareta

  • Néha együtt merülünk álmokba,
    kezed felém nyúl, ha sötét van
    kavargó csókjaink párosulnak,
    bolyongnak aranyló homokban ,
    tűzpiros lángok fáklyákkal ,
    jelzik az időt mit átvirrasztottak.



    Nyomukban lézeng vadul a kéj
    szavaink hullnak esetlenül,
    s úgy dúl szívünkben hűs titkunk
    alig várjuk,hogy megvirradjon ,
    lépegetünk csöndben kegyelemmel,
    s fogjuk egymás kezét szerelemmel.




    S míg keringenek szívünk körül
    csókjainkkal bezárjuk az eget
    mert rövid a szerelem,s feleded,
    hogy volt és sokat szenvedett ,
    vágyainkban merész ösztönök
    keresik a kinyilt csókos eget.

    De nem hal meg ,örökre marad
    pár ,párt talál,s szenvedő talajt,
    mint hó pihék szállanak felettük ,
    csak várják az alkalmat szenvedőn,
    s vágyó sóhajjal kötődnek érintések,
    mert mindig kettesben szép az élet.[W.B.]

Még nem tudom---Vilhelem Margareta


  • Hajnalon kéklik égnek derűje,
    szememben nyugodt ábrándok
    hunyorítanak ráncos ítéletet,
    s vágtában szűrt fények lesnek.

    Messze maradt a gyilkoló idő,
    sötét utakon kődben botorkál,
    ott állunk ketten az útelágazáson
    és testedben az én mozdulatom.

    Még nem ismerem a végszót,
    még hallgat bennem a lélek,
    s nem tudom ,mi vagy nekem,
    de benned remeg feszült idegem.

    Homlokodon hajam fürtökben 
    rezzen hulló gyöngyvirágként ,
    szemedben szembesül arcom,
    válladon inog egyensúlyom.

    Opál mécsesben füstölgő ábrándok,
    elseprik az út vaskos porát ,
    kezeimmel hessentem magányom,
    a holdsarlónak kékes sóhaján .

    Még nem ismerem a végszót ,
    de arcom mellett halk rezzenet
    párás szemed csillagként világit,
    s fürtös hajam szemedbe nevet.

    Oly közeli vagy s mégis messzi 
    a lebegő fátyolos fellegekben,
    az útporában semmi sem enyém,
    csak gyöngyökben viruló szerelmem.[W.B.]

2015. január 10., szombat

Csak az a szó---Vilhelem Margareta

  • Egy szó, csak egy szó mindig
    megakadt közöttünk,
    persze nincsen ellene különös szer,
    csak a mentséged,
    hogy saját magadra hagyva erőtlen,
    kimondani nem mered,
    az ajándékot mi számomra értékes
    mindig elfelejted.

    Csak enyhe sajgás szívem körül 
    és ritkulnak 
    a megkésve érkezett szavak röviden ,
    de a szó kimarad
    és szorongok csöndben ,s restellem,
    hogy lelkem megremeg
    de nem lázadok ,csak féltve őrizlek
    és fürkészlek.

    Mert szeretném ,ha kezedet érintve
    elmondanám neked
    mit jelentene az a szó, mi fönnakad 
    lengve lényed felett,
    tüzes tánc, karikába zárva fényesen
    zene ütemére,
    benne forog szerelmem minden értéke
  • a szónak megörzöje.[W.B.
    ]


2015. január 4., vasárnap

Kellemes Hétvégét kivánok Mindenkinek !!

Ki tudhatná--Vilhelem Margareta

Ki tudhatná azt megmondani
mennyit köszönhetek neked
csak érzem ,de csöndesebben
hogy mindig tükör voltál nekem.

Milyen szó illik rád ,kedvesem
miféle áttetsző égi fényeknek
szikráiból szőjek hálót nevednek
mi szeretettel átfogná testedet.

Mert nem találok hozzád hasonlót
Te magad vagy hozzám azonosuló
tükrödben képem csupa rózsaszirom
csend van szívemben ,ha veled vagyok.

Hangod hangommal összekoccan,
s szeretve lángokkal szakadatlan ,
látom kinyúlt ölelésed átsuhanva
csillagfényként, örökké magamban.

Csak ringass tovább szerelmesen ,
s táncoljunk zenére könnyedén
álom és valóság határánál szemlesütve
megfürdessem lelkem a szemedben .[W.B.]

Aldo Siboni AVE MARIA versione sax contralto

2015. január 2., péntek

Ma minden más


  • Ma oly más vagyok mint tegnap,
    más a sírásom ,más a nevetésem ,
    lehet az új év nagy csodájára leltem
    vagy, magammal újra egyenesbe jöttem.

    Ma már kacagni sem merek könnyen
    nevetésemben könnyekre leltem,
    ma minden törvény,a hiszekegyben
    jégtől megdermedt naiv szívemben.

    Merev redők ringnak szememen
    sírni tudnék ,nevetni elfeledtem ,
    lehet csak újévi képzelet lényemben
    lehet két ember lakozik én bennem.

    Félve ,de büszkén állok ellentétben
    saját magammal,s forrón reszketek
    lehunyt szemekkel, ingok menetben
    részegen;régen vigadtam szerelemben.

    És ma hirtelen elégedetlen lettem
    messzire mennék ,csalfa nevetéssel
    szüntelen keresném , mit nem lehet
    pihenés nélkül fáradtan szüntelen.[W.B.]

Hozzád kötve---Vilhelem Margareta

  • Belém fészkelted bátran magad
    oly tompa aranyrögként,
    hiába akarlak egyre kitôrôlni
    belém hegedtél tövisként.

    S úgy fáj felsebzett szívem 
    vér csepeg minden léptemre
    nemes testem hurokkal kötött,
    csak törölni tudom vérzésem..

    Tudom örök életemben vagy
    simogatsz s fürkészel vadul
    rejtett lángokkal égeted szívem
    s örökké bennem lakozol .

    Sóhajaimtól lebben a rengeteg,
    szájamból nehéz rebbenéssel
    feltörnek néha engedékenyen
    az esti áhítat szelén,.fájó szavak.

    S ha elfog a csüggedés lengén 
    hosszú gondolataim mentén
    a csend, mi elaltat csendben ,
    zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]

Csodás Új Évet kivánok Mindenkinek!!


2014. november 30., vasárnap

Az élet csodái

Csodás Ádventi Ünnepeket kivánok Barátaimnak

Ködös emlékek-------Vilhelem Margareta

Erős éber kísértés kerülget szüntelen
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
 s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
 , s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].

2014. november 24., hétfő

Alkony a télben---Vilhelem Margareta

Oly ködös már az alkony,
a gyűrött sötétkék felhőkön,
melyről oly némán sötéten
zengi dalát felbőszülten,


Csend van ,bágyad a remény
csak a varjak károgása mély,
s a lengedező vékony akác fáról
lepereg az első dér.


S mint sugarakban a kis köd,
oszolnak árnyak sötéten,
remegő bíboros derengésben
feszülnek vacogó leheletek.

cudar szelek dörgő zenéjére
illanó fények kergetőznek,
kacéran viharverten megrendülve
s hullajtják könnyeik jegesen . [W.B.]