2015. január 13., kedd
Erintések------Vilhelem Margareta
- Néha együtt merülünk álmokba,
kezed felém nyúl, ha sötét van
kavargó csókjaink párosulnak,
bolyongnak aranyló homokban ,
tűzpiros lángok fáklyákkal ,
jelzik az időt mit átvirrasztottak.
Nyomukban lézeng vadul a kéj
szavaink hullnak esetlenül,
s úgy dúl szívünkben hűs titkunk
alig várjuk,hogy megvirradjon ,
lépegetünk csöndben kegyelemmel,
s fogjuk egymás kezét szerelemmel.
S míg keringenek szívünk körül
csókjainkkal bezárjuk az eget
mert rövid a szerelem,s feleded,
hogy volt és sokat szenvedett ,
vágyainkban merész ösztönök
keresik a kinyilt csókos eget.
De nem hal meg ,örökre marad
pár ,párt talál,s szenvedő talajt,
mint hó pihék szállanak felettük ,
csak várják az alkalmat szenvedőn,
s vágyó sóhajjal kötődnek érintések,
mert mindig kettesben szép az élet.[W.B.]
Még nem tudom---Vilhelem Margareta
- Hajnalon kéklik égnek derűje,
szememben nyugodt ábrándok
hunyorítanak ráncos ítéletet,
s vágtában szűrt fények lesnek.
Messze maradt a gyilkoló idő,
sötét utakon kődben botorkál,
ott állunk ketten az útelágazáson
és testedben az én mozdulatom.
Még nem ismerem a végszót,
még hallgat bennem a lélek,
s nem tudom ,mi vagy nekem,
de benned remeg feszült idegem.
Homlokodon hajam fürtökben
rezzen hulló gyöngyvirágként ,
szemedben szembesül arcom,
válladon inog egyensúlyom.
Opál mécsesben füstölgő ábrándok,
elseprik az út vaskos porát ,
kezeimmel hessentem magányom,
a holdsarlónak kékes sóhaján .
Még nem ismerem a végszót ,
de arcom mellett halk rezzenet
párás szemed csillagként világit,
s fürtös hajam szemedbe nevet.
Oly közeli vagy s mégis messzi
a lebegő fátyolos fellegekben,
az útporában semmi sem enyém,
csak gyöngyökben viruló szerelmem.[W.B.]
2015. január 10., szombat
Csak az a szó---Vilhelem Margareta
- Egy szó, csak egy szó mindig
megakadt közöttünk,
persze nincsen ellene különös szer,
csak a mentséged,
hogy saját magadra hagyva erőtlen,
kimondani nem mered,
az ajándékot mi számomra értékes
mindig elfelejted.
Csak enyhe sajgás szívem körül
és ritkulnak
a megkésve érkezett szavak röviden ,
de a szó kimarad
és szorongok csöndben ,s restellem,
hogy lelkem megremeg
de nem lázadok ,csak féltve őrizlek
és fürkészlek.
Mert szeretném ,ha kezedet érintve
elmondanám neked
mit jelentene az a szó, mi fönnakad
lengve lényed felett,
tüzes tánc, karikába zárva fényesen
zene ütemére,
benne forog szerelmem minden értéke - a szónak megörzöje.[W.B.
]
2015. január 7., szerda
2015. január 4., vasárnap
Ki tudhatná--Vilhelem Margareta
Ki tudhatná azt megmondani
mennyit köszönhetek neked
csak érzem ,de csöndesebben
hogy mindig tükör voltál nekem.
Milyen szó illik rád ,kedvesem
miféle áttetsző égi fényeknek
szikráiból szőjek hálót nevednek
mi szeretettel átfogná testedet.
Mert nem találok hozzád hasonlót
Te magad vagy hozzám azonosuló
tükrödben képem csupa rózsaszirom
csend van szívemben ,ha veled vagyok.
Hangod hangommal összekoccan,
s szeretve lángokkal szakadatlan ,
látom kinyúlt ölelésed átsuhanva
csillagfényként, örökké magamban.
Csak ringass tovább szerelmesen ,
s táncoljunk zenére könnyedén
álom és valóság határánál szemlesütve
megfürdessem lelkem a szemedben .[W.B.]
mennyit köszönhetek neked
csak érzem ,de csöndesebben
hogy mindig tükör voltál nekem.
Milyen szó illik rád ,kedvesem
miféle áttetsző égi fényeknek
szikráiból szőjek hálót nevednek
mi szeretettel átfogná testedet.
Mert nem találok hozzád hasonlót
Te magad vagy hozzám azonosuló
tükrödben képem csupa rózsaszirom
csend van szívemben ,ha veled vagyok.
Hangod hangommal összekoccan,
s szeretve lángokkal szakadatlan ,
látom kinyúlt ölelésed átsuhanva
csillagfényként, örökké magamban.
Csak ringass tovább szerelmesen ,
s táncoljunk zenére könnyedén
álom és valóság határánál szemlesütve
megfürdessem lelkem a szemedben .[W.B.]
2015. január 2., péntek
Ma minden más
- Ma oly más vagyok mint tegnap,
más a sírásom ,más a nevetésem ,
lehet az új év nagy csodájára leltem
vagy, magammal újra egyenesbe jöttem.
Ma már kacagni sem merek könnyen
nevetésemben könnyekre leltem,
ma minden törvény,a hiszekegyben
jégtől megdermedt naiv szívemben.
Merev redők ringnak szememen
sírni tudnék ,nevetni elfeledtem ,
lehet csak újévi képzelet lényemben
lehet két ember lakozik én bennem.
Félve ,de büszkén állok ellentétben
saját magammal,s forrón reszketek
lehunyt szemekkel, ingok menetben
részegen;régen vigadtam szerelemben.
És ma hirtelen elégedetlen lettem
messzire mennék ,csalfa nevetéssel
szüntelen keresném , mit nem lehet
pihenés nélkül fáradtan szüntelen.[W.B.]
Hozzád kötve---Vilhelem Margareta
- Belém fészkelted bátran magad
oly tompa aranyrögként,
hiába akarlak egyre kitôrôlni
belém hegedtél tövisként.
S úgy fáj felsebzett szívem
vér csepeg minden léptemre
nemes testem hurokkal kötött,
csak törölni tudom vérzésem..
Tudom örök életemben vagy
simogatsz s fürkészel vadul
rejtett lángokkal égeted szívem
s örökké bennem lakozol .
Sóhajaimtól lebben a rengeteg,
szájamból nehéz rebbenéssel
feltörnek néha engedékenyen
az esti áhítat szelén,.fájó szavak.
S ha elfog a csüggedés lengén
hosszú gondolataim mentén
a csend, mi elaltat csendben ,
zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]
2014. december 27., szombat
2014. december 24., szerda
2014. december 14., vasárnap
2014. november 30., vasárnap
Ködös emlékek-------Vilhelem Margareta
Erős éber kísértés kerülget
szüntelen
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
, s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
, s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].

2014. november 28., péntek
2014. november 24., hétfő
Alkony a télben---Vilhelem Margareta
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)