mint ahogy kéne,
harcias hevességem
csupa merénylet
és siratom a kihűlt tavaszt
mikor virágoztak rózsatövek
mik szirmaikkal befedték
Ma már csak türelemmel élek
hogy forduljon világképem
férges szememben
míg szent keresztem
lazán töredezik felettem .
Túlfűtött embertelenségnek
rongyos foszlányain
keményén szétfröccsennek
sáros eszmék véresen ,
s ha képzeletben mégis remélek
eszméim szétrebbennek ,
s keringek magam körül
míg forró talpaim betegesen
mérföldeket lesnek
eszeveszetten,
s talpalatnyi zöld fűnek békéjén
leigáznak szürke szelek ,
s fürdök a hajnal rózsaszínében
miközben vér csorog mindenfele.
s forró lesz talpam alatt a kikelet.{W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése