A bölcsesség titka---Vilhelem Margareta

Bölcs nem vagyok
de hasznos 
eme világban ,
ki folyton érzi börtönét
ki egykedvűséggel
méri történetét
év ezredeken keresztül
áttetsző föld menhelyén
hiú tudással ,
illatok zsongásában
minden beborító
keserű váddal
hallgatja zenéjét
a bölcsek között.
És sárba tapicskolja
bölcs eszméit 
tudatlan
falánksággal
keresve az igazát
tanácstalanul.
Világot teremt 
ha kell
mindig partra zökken
életre halálra
megy 
s a felidézett rémület,
indoka 
mohón rángatja
bizonytalan testét
az óriás ég tetőn
felhörpintve
utolsó kegyelmét ,
de léptén nyomon
mind jobban s jobban
süpped a földbe
mit maga teremtett.[W.B.]

Unneplobe oltozve----Vilhelem Margareta

Tudod nem csak a kívánság 
a szem is sereg szemlél
kis káoszok nagy tragédiák
eleven erős izmok fuvallatán. 

Oröklét kegyes csodáiban
benne van forró illanó láz
forgó szél .napsugár ,sár
akár belőled jövő parázs.

Mindegyre megy a bámulat
katasztrófák is ragyoghatnak 
szívünk hegyein törvények
de kisírt szemeink döntenek .

Vért izzad tested átmenetit
forrót ,rendhagyót, hitetlent ,
hűséget esküszünk véletlent
miközben inog gőgünk ,nemesen.

Majd bocsánatot kér a butaság
szemed megtelik néha ugyebár ,
ha rásandítsz ázott szemekkel
ünneplőbe öltözött fájó testére.

Majd feszeng a hódolat,sohajjá
csak a szem, a szem volna hibás
míg tested forró lázban heverész
úgy véled, ez már épp veszélyes.. {W.B.]

Múló alkonyat----Vilhelem Margareta

Az alkonyat múló ,
nem határ választó , 
de törvényes 
az időben
lassan estbe megy
pedig sietnie kéne
minél hamarabb 
az éjszakát felébressze .
Néha élet halára megy
felhőkkel
mikor hold sincsen 
csak elbújt nap
küldi vissza sugarait
s elfelejti
hogy szürkületbe is mehet
mielőtt eltűnne ,
ami perc kérdése.
Szétfolyt köntösében
szinkronban megy
velem ,
szemcsarnok medrében
méltósággal
könnyezteti szemem.
Időben silány
szendergő titán
külön törvény rendszerben ,
majd elérve éjben 
lassan visszatér medrébe
hogy másnap 
újból merészkedjen 
ugyanazt az utat 
megkísértetni
szemem medrében. {W.B.}

Békét adó fegyver---Vilhelem Margareta

Lehet felborzolódott kedvvel
meghibbant Világon kesergek
hol jogaink lánccal kitépve
tömötten a fulladásig lihegnek. 

Magunkat tiporjuk önfeledten
sóhajtunk vággyal istenekhez
becsukott ajtók vas kereszttel
villanydrótok égnek szentelten.

Mikor a fák is halva születnek
árnyak lesnek minden keservet
füvek pusztulnak alvadt vértől ,
s az élő csak holt embriót szül.

Valahol megbomlottal a zaj süketen 
igénytelen szürke vizek medre
hullámzik bátran győzedelmesen
mocskos hálójában lábak,kezek.

S ha évszázadokon át rendre tipeg
az idő ,zajokban megkeseredetten
erő,jó útra térit bizalmas kellékeivel
míg felzúg a megszabadító zene

ami a zavart visszatartja egy időre ,
itt -ott hasonulnunk kell merészen
közös érdek kell szülje elismeréssel
hogy a halálnak ne legyen fegyvere . .[W.B.

Ez elet orvenyeben----Vilhelem Margareta

Vérembe hasított sikoltva felcsigázott lángok ostora , nappal még kapzsin, diadalban cinkos éjszakában csak magában. És hiába rikoltozik körülöttem az igazság, mint hóbortos nyomor az áligazság kegyelmet osztó , de gyűlöletet szít a beszédmodor. Így forog az ember évei láncán felaggatva rongyos ruháját mert az övé az élet szépsége s ami az övé az könnyen lepereg. Mert semmit nem kapunk, csak adunk mindennek ára van a játék világban , virrasztó vágyaink elbukásában fonnyadó szerelmünk fájdalmában . A közömbös tetteink valóságában benne van minden ige gyönyörrel , szikrák miket csillagok teremtenek s kihűlt tettek szálló igézetekkel. [W.B.]

Mint akik vétettek---Vilhelem Margareta

Sosincs idő a tettre, eszmére
csak forog velem a Világ félig
még langyos égen , percekben
vágyammal te érted ébredek .

Nélküled mint hasított képzelet
szomorún virít a virág koszorúm 
te tartasz bennem minden jelt
évek óta reád omlik tekintetem.

Bűnöm csak egy, mi nem nyílik
utolsó kegyeletet keresek benned 
megalázva,kinos vezeklésben
jól vigyázva, semmi ki ne derüljön .

Ha majd jajgatok tehetetlenséggel
virágszirmok színes belsejében
ezer virág lebbenti áhított illatát
kihűlt szívem ,bűnös akaratán.

Itt -ott még nem telítődött az éj
mint vihar után, úgy múlik a kéj ,
villám csapodik fájó szívemben
számolgatom elmúlt perceinket.

S mint aki játszik érzelmeimmel
mi testet old ,s pillád sem rezzen
te aki mindent tudsz értelemmel
gyászos lelkedben minden pereg .

Amire vágytunk s amitől féltünk
iszonyú ,kínos együgyűség lett
jövőnk mégis megesett történet
de közben számoljuk a perceket. [W.B.]

Elfelejtett lelkeink----Vilhelem Margareta

Egyetlen húron pendül életünk
mit olykor oly könnyen megvetünk
fájó gondok közt állunk meztelen
kérdéseinket befele kérdezzük.

Válasz nincs ,csak emlékek ideje
tör magának utat, buggyan felszínre
gyakran érintve a horizont szélét
keresve magának saját megértését .

Holt idők küszöbén néha világit
valósan tapintható okok hibái
ismert ellentétek jövőt ígérnek
kiszabadítva egyéniségünk igéit.

A test érzéketlen nem sejti e csodát
van és mindig volt halhatatlanság
csak keresed a választ mi elválaszt
a vállainkon cipelt nehéz idők súlya.

Mert rabok vagyunk magunk terhére
válaszunk nincsen csak igaz emlékek
az örömből csak varázsigék kelnek
körülötte lengünk láthatatlan kötélen.

E zord Világon minden mi vagyunk
kik csak örök időkben várakozunk
ezért fogadjuk el egymás örömeit
egy -egy mosolyért s piruló csókokért. [W.B.]

Onvedelem---Vilhelem Margareta

Fennmaradtál értem az idők oltárán ,
vaksötéten dereng távolban képed
ördöngösen az élet léha fonákján
együttlétünk eltörpült megértésében. 

Ágyam felett fénylik keretes képed ,
csak fájó üresség árad fényében
ráterülnek elnyúlt testemre szűken
megcsillantva napsugaras emléked.

Ki kit melenget ma forrón álmában
elérve végre a valóság igazához ?
Hova széled majd a sok forró lehelet
mikkel együtt csókolóztunk nyáron.

A törvény nekem adatott örökre
és fáj szűkszavúságom halk zenéje
ma már csak magam kínozom félve
becsapva téged önmagam védtem 

örömök ,sóhajok kincsével terhelten ,
döntést hozott telten minden lépésed
forró karomban védtem valós értéked ,
hogy búcsúzáskor ne legyen sérelmed.

Ma csak porszemként seper a szél
rejtélyes titkok csapata békésen kísér
alázattal telítve, bölcsességükkel ,
hogy nehogy újra beléd tévedjek. [W.B.]

FOR MY LOVE

NATURE AND LIFE---BABU

A Múzsa----Vilhelem Margareta[A képen :Kalliopé]

O te Múzsa ki csak fojtogatsz
kiszívod belőlem a vágyat s vigaszt
édes csókokkal ébresztesz
mint egy élő szív lüktetsz bennem .

Égő fáklyaként égeted vérem
csiholod megkopott szívem 
áhítatos költői sejtésekkel
nekem mérsz mindent bölcsen.

Számomra bűvös melódia része
mely átjárja kegyesen vérem
bús alkonyban széthintem dalom
vihar szelében sikolt a hangom.

Tudom tiéd vagyok s te az enyém
egymást birtokoljuk sok éveken
fény és szürkület élő csendesség
vágyaink egymásba szendereg.

Egymás lelkét lassan emésztjük
álmaimban pőrén menekülnék
de szívem a vágy úton újra felderül
enyém vagy s én örökké a tiéd. [W.B.]

A harag hálója-----Vilhelem Margareta

Szépíteni volna kedvem
szétrebbenő illúziónkat
nő az idő s már magam 
vétkeimnek  is súlyuk van.

Nem lelek békét melletted
nagy a kuszaság közöttünk
feszülő határ és sötétség    
bús versenyében verekszünk .

Szájam néma ,ajkam hideg
szégyellem már türelmem ,
mosolyom gyérül fogy erőm
búja érzékenység bőrömön  ..

Míg lágyan táncoltam régen
biztosan, inogások nélkül
bölcs törvényeket szőttél
érzékeny testem fészkében.

Ketten állunk most is zavartan
ellenségként méregetjük
aggodalmunk szőtte hálóját ,
mely ösvényünkön megtalált.

Most a háló vizes  és hideg
mely elválasztja közönyünk
bodza illat száll felettünk
tagadjuk mindketten örömünk .

Bár tágra nyílt szemekkel
hancúroztunk múlt években
nem tudhatom honnan merről
rontó vihar hasítja  testünket..{W.B.}

A hála----Vilhelem Margareta

Belőlem a vágyak mind kiégtek
forró ,izzó titkos megvetessél
Isten mesterien teremtette
testem,szívet adott szerelemre.

De a idő csalókán rendre tesz
virradat és éj között csenget 
törékeny testem végig töpreng
fölcsengő zajok tilos percében.

Csodás világunk tán furcsaság 
fények csillognak hajnalban
estére csak árnyak hajszolnak
bűnösen szívemért lázadoznak.

Tudom sorsom szenvedés része
szeretnem kéne ,de átkot szórok ,
gyönyörrel várnak édes csókok
testem sebes szeretni nem birok.

Igézően jó, de csalódás az élet
csókok helyett nyugalmat áhítok
valahányszor szemem lehunyom
hallom a szívem ,hagyom tomboljon.

És ahogy múlnak a búcsú percek
hazugsággal édesítem szívemet
ígérek neki mámoros szerelmet
mindenért hálát, hogy szeretni mert .{W.B.}

Nyomor és kételyek----Vilhelem Margareta

Hétköznapi szennyek foltjában
szerény kezek egyfolytában
simítanak kalandos tett vágyat
a holtomiglan gonosz mában .

Törékeny szárnyaim ideg szálán
testem lassan száll a mában
rendületlen fekete nászban
forog körbe az élet lágyan .

Belefér minden a szokásomba
még őrzöm erényem rajongásig
kivívtam sanyargó együttlétünk
megtörten szívem fulladásáig .

Ahol eddig ajkam tüzesedett
most várom a kései csapdát
s az éjszaka úgy elernyed
hiába keresem simító kezed.

Kibékülök éjjeli illúziókkal
a fogyó szennyes rothadásban
szerelemre nem jutott sok idő
véget nem érő reggelig könyörgök.

S ha fordult a világ egyenesen
a kitervelt törvényben eltéved
füst száll az éjben ,szél kavarog
nézzük egymást mint kamaszok. [W.B.]

A sors madara---Vilhelem Margareta [3.rész.utolsó ]

• Sok perces izgalom után márt bent voltak a műtő-teremben.
  Csendben zajlott minden semmi beszéd vagy sóhajtás nem hangzott el. dr.Muller pontosan figyelmesen,aprólékosan felkészült eme műtétre ,mert magában érezte hogy Anna nem csak páciens.
  Még egy asszisztens segített neki..Egy óra sem telt el és Anna már kint volt a műtőből
  a megfigyelő szobájába ahova vitték belépett dr Muller halkan ,és megsimogatta Annácska arcát.
  Annát oly boldogság fogta el ,szinte remegett az orvos simogatása alatt,érezte hogy szereti ezt az embert bár nem is látta még hogy néz ki.
  -Jó reggelt hercegnő-kőszőntőtte Annát ,aki az anyjával együtt ültek egymás mellett.
  -Hogy érezzük magunkat ?
  -Sikerült a műtét dr Muller ,hebegte Anna ?
  -Sajnos nem tudok nyilatkozni ,majd csak három nap után,addig kötéssel a szemén fog maradni.
  -Itt vagyok mellette szolt hirtelen Anna anyukája.
  -Orvendek asszonyom ,de én is itt maradok vele ,nem utazok vissza Angliába egy ideig.
  Mély csend következett ,amikor Anna úgy érezte ez az a pillanat amiért érdemes élni,ezekért a szép szavakért,meg a simogatásokért.
  John Muller érezte ,hogy több minden van közöttük ,mint orvos és páciens .Érzelmekkel telítődve
  hangosan gondolkozott :
  -Együtt leszünk amíg leveszem a kötést és meglátjuk mi történik majd utána.
  Anna az egyik kezével az Anyját a másik kezével pedig az orvos kezét szorította ,szorosan.
  Három napon Keresztül dr.Muller éjjel nappal virrasztott felette és mind gyöngédebben viselkedett._
  A negyedik napi reggelen dr,Muller megszólalt.
  -Felkészült hölgyem ?
  -Levágom a kötést de először behúzzuk a függönyöket , mert a túl sok fény árt a friss mütétnek..
  Ovatosan a lány fölé hajolt elvágta a kötést és megszólalt gyöngéd hangon .
  -Lassan nagyon lassan nyissa ki a szemét.
  Anna először csak a szemhéját mozgatta meg jobbra ,balra,majd szép lassan kinyitotta a szemét.
  -Anyja ,John -most szólította így először az orvost :
  látok ,látom magát is John ,igaz hogy homályosan ,de látok. és lassú sírásba kezdett.
  Az Édesanyja meg az orvos is könnyes szemmel nézték Anna vívódását,egyben az örömmel.
  -Az orvos tért leghamarabb magához,megsimogatta Anna fejét és enyhe csókot lehelt rá.
  Most már jól látta az orvosát,halántékán enyhén őszülő szőke göndör haját ,érzéki száját és smaragdzöld szemeit.Nem túl magas de sportos alkata nagyobbnak mutatja.
  Meghatódva nyújtotta ki a kezét hogy ő is megsimogassa a megmentőjét.
  dr Muller az ágy szélén ült és határtalan boldogság töltötte el,hogy ez a csodás lány érez valamit iránta.Nem gondolta hogy még lesznek ilyen érzelmei az életében.
  Akit ö is időközben megszeretett, meglehet hogy az övé lesz,akivel még érdemes újra kezdeni az életét.Az első házassága sikertelen volt ,így magányosan munkájában kapott örömöt.
  Anna csak nézte Johnt nem tudott betelni a szépségével és benne is oly harcok dúltak .
  Valami szépet akart neki mondani a köszönet helyett , egy új szót amiben benne legyen a hála 
  és a kibontakozó szerelmes érzelmek.
  De nem kapott más szavakat:
  -Szeretem magát John törte meg a csendet ,szinte felriasztva Johnt a hasonló gondolatok miatt.
  Eddig csak a hangját ismerte és most teljes szépségében fürkészte az orvost.
  Egy kicsit még idegennek érezte ,félt John válaszától.
  Ugyanakkor szégyenében egy könny hullott John ölébe.John simogatta a lány arcát és gyönyörködött a sokat mondó szemeiben ,amit csak most lát először.
  Időközben magukra maradtak az édesanyja halkan távozott.Johnt először nem mert hozzáérni,majd rájött hogy egyikük meg kell tegye az első lépést.
  Felállt és Annát is felállította , nagyon lassan hajolt a lány fölé ,majd reszkető ajkaival megérintette Anna ajkát ,megpecsételve az érzelmeket .[ W.B.]