2018. szeptember 12., szerda

Önkéntesen----Vilhelem Margareta

Ha lehetnék neked 
tavaszi szellő
száraz fű között
egy kis elázott szegfű 

ki kit szárítana
ha az eső zuhogna ?

Ha lehetnék neked
füves terület
ragyogó tündérkert
pattogó bimbókkal 

ruhám férce alatt
melegíteném ajkad .

Ha majd ellebeg melletted
hangzás és hallgatás
a megfagyott szóra
ajkad kinek szólna?

míg új nóta összegyűrten
fekszik ,felette zongora .

Napsütötte izgalomban
szerelemen taposva ,
sóhajom kígyó marta
virág nótám kigyúlva .

s a föld egybefolyna
a felhők lázában.

Én kinek fogom súgni
emberi nótám halkan
királyom ki lenne
kisírt hajnali viharban ?

Vakító álmok nehezén
ki, kit altatna.?

Életre perdült harcban
részletezni ezt, azt
csókjaink hiánya
oly sokat tudnak .

Elszabadult zongora dalban
szellőn repült a kotta.

És ha veszted leszek
ki,kit taposna 
fülledt nyári napban
önhitten ,könnyedén ?

Vagy téged nem zavarna. {W.B.}

Hogy utoljára sem----Vilhelem Margareta

Igyekszem rád tekinteni
egy kis fűszer nekem
olykor megborzong a testem
tartásod hirtelen
kiemel minket 
a zavart körülmények
muszáj korszak elsietett
rendetlenségében .
És tartom nőiességem
babos szoknyám meglibben
feledve szemérmem
szenvedő nemzedékem .
Szemüvegemben nézem
türelmetlen lépésed
a víz csengő röhejében , 
mosolyom őrzőm felelőtlen 
míg lábaid zokni nélkül
puha köveken menetelnek
könnyű vászon öltönyben .
Közben igyekszem
távolodni tőled
fél lábon szökdelve 
szoknyám meglebbentve.
Semmi kedvem 
nézni idegességed
zavaros víz medrén
inkább taposok köveket
átúszok vizeket
fáradt kezeimmel.
És mi lesz még hátra ?
Ha újra elém tévedsz
ha van benned emberség
lábadon cipő lesz
csak hát a helyzet
mind érdekesebb.
libbenő estékben {W.B.}

Itélkezni---Vilhelem Margareta

Mielőtt elítélnék másokat
lassan magamba nézek
csont fehér kezeimmel
venyigét hessegetek
hogy ne verje ki szemem
félig ébren félig holtan ,
míg a rög szívemben olvad
talpam érdes nyomára
nehezedik a földi zuhatag.
S kapkodok ide oda 
míg vállamon hasad a ruha 
szemem íriszében vak folton
bölcs tekintetek ,
majd arcom elé kapom kezem
magamat figyelem
keresztbe tett kezekkel.
Ocska cipő ,fűző nélkül
térdemen kék foltok
érzéstelen sebek ,
hátra vetett fejemmel
látom a másik énem
Ez a furcsa ,
és csak mossa ,mossa 
arcomat mostanában
megkönnyebbítő sírásom
mint az ásó 
mikor kutat összekúr
vagy kígyókat közbeszúr.
Nem ítélek el másokat
míg magamban látom 
ökörnyálas gondolatom
mely időben elmosódó
de egy végben áramló
pupillám színes önkényúr ,
de görbe látásom miatt
óráról órára változó. {W.B.}

Kimaradt szavak játéka ------Vilhelem Margareta

Lehet az fontos ,ami kimarad
elszakadt ,megtört szavak
elmosódva zavaros vizekben
újra meg újra bűnösek lesznek.


Nem lehet megállítani folyását
tépelődve hallgatod zúgását
dús bozótok ,száraz avar között
mindig azok hoznak elmúlást .

Lehet észrevétlen párás égen
a szó vétek lesz adott esetben
szavak mik vitatkoznak percben
elkerülik egymást nagylelkűen .


Szemünkben csak szálka lenne
de szívünkben már nagy glória
viszonyok ,csókok ,veszélyek
forognak körbe mint körhinták

feltekerve nyílt rácsait szemünknek ,
s a szerelem ,boldog mozdulatai
előttünk futnak jövendő napokban
kezdet s vég nélküli históriákban. 

S hullámzó kedvel kerülgetjük
az eljövendő szerelmek tanúit
kutatunk égben ,földön, sírokban
mielőtt kialszanak szitokban.

Merre ,hova ?ez volna a legvége ?
De ki mondja meg mikor -vége?
szavak fergetege csak indoknak
van felépítve, föld szürkeségébe .


Holt szavaknak már nincsen indoka
ezért eleve a sorsból kimaradnak
s betömött fülekkel is hallhatod
             körülötted mindenben benne volt. .{W.B.   

Véletlen találkozás -----Vilhelem Margareta

Véletlen volt ugye,
hogy egyből
szemtől szemben
árgus szemed pirosan rebben
míg ajkadon megvető redők
küldnek üzenetet .
Kövecses ,sáros utunkon
nem lehet hogy hallgatod
bősz , bosszús szólamom
mivel rád nem hatok .
Én zárok , te folytatod
a megkezdett mondatot
szemlesütve lesben ,
szemtől szemben .
Átlátszó ruhámon néhány gomb
és várom hogy szemet hunyj ,
hogy szandálom nem épp új ,
viseltesen is boldog volt
míg nem futunk össze épp úgy .
Lanyha kezemből
feléd esne a fehér rongy ,
mit utolsó percben hozok
mit csak magamnak mosok,
ha netalán összevesznénk
feléd dobjam béke jelként.
Barátom vagy mondod ,
akkor szeresd ember barátod
úgy ahogy Istent imádod 
barátom,barátom ,
nem gondoltam
hogy épp te leszel áldozatom. {W.B.}

Féltékenység-----Vilhelem Margareta

Erős ölelésed lazul vállamon
kemény redők az arcodon 
s a fényes derű szemedben
szúrós lesz gőgjében ,
kezed simítása erőtlen
bizalmad átlátszó folyamból
zavaros iszappá sárgul .
Lelkedből a tisztaság hiányos
magad oktalan ingereli
vér bősz megérzésed ,
s kiértek létét titkolod
bennem keresed szitkodat
tapintatlan árgus üzeneted
újjal mutat arra ki hűséges .
Mert benned érlelődik 
véresen lüktető sérelmed
de nem bírja a szíved
                     s megreped . {W.B.}

Újra kezdés-----Vilhelem Margareta

Felépülsz bárhova mész
a jéghegyek sapkáján is megélsz
hegyes lépteid mind merészebbek
utánad csak egy sötét űr kerget .

Meghitt csöndességemben
végső sóhajom a cigaretta füstben
száll, mint ahogy szállnak erkölcseink 
csak nézek utánad s az élményeink

csendre intenek , a kihalt réten
utamban keresnek százszor felejtések
ha velem maradsz majd rajtad csüngők
de csak karikában szálljon füstöd .

S míg bennem ezernyi hiány tódul
felépült testeden idegen fogalom
üres szívemben vérem sem sokkol
de megélt tetteink csupa ragyogások. {W.B.}

Éjjeli képek----Vilhelem Margareta

Valami nyöszörög a szélben
s a hold kerek arcán
másnapos kajánság
egy vasrácsos ajtó nyikorog
búcsút intve
szeszélyesen
felettünk zúg a szél
veszélyesen 
én tartanálak még .
Várj ,
ne feledd 
a régi boldog perceket
mikor karjaidba reteszelt
édes emléked
akkor is zúgott a szél
a télben .
Most sötét az ég
felhők csüngnek elénk
rongyosan 
mint egy árnyék 
s gondosan
porrá zúzza a kétség
és sötétség
rég volt reményét.
Várj még 
holnap tisztább lesz
a füstös ég ,
míg a hold utoljára néz felénk
a megtisztuló reggelben
kajánsága sötétbe vész 
fejünk felett átnéz .
Várj ,maradj még 
ne legyünk csak remény
mert mindent mit kapunk
csak egy rész ,
a többi bennünk elvész . {W.B.}

Hamis igéretek----Vilhelem Margareta

Tudod van úgy ,
hogy valakit elveszítünk 
s könnyen rádöbbenünk,
hogy bárkivel történhet
ígéret felejtés .
Ígéretet akkor esküszünk
ha senkit tőnkre nem teszünk
mert érdemes néha ígérni
de tévedni lehet
s a boldogság attól függ
ki mennyit tévedhet.
Bonyolult az emberi test
homályba furakodnak tettek
mik olvaszthatnak hegyet
de gyenge erővel 
a felelőtlen rossz tervezet
át mehet rosszkedvbe
s az úton a szív felé
százszor szétrepedhet
szála az ígért eskünek ,
köztük mély szakadék mereng .
S ha két szív szét téved
nehéz lángot lehelni
hogy újból egymásba tereljed.
S valaha rájövünk
már csak álomként dereng 
a kikopott ígéret
a volt és múlt , 
megtörtént egységét
oly könnyen dobod el ,
élmény már csak emlékként
marad meg. {W.B.}

Unokám keresztelése-----Vilhelem Margareta

És keresztelünk immár
hat hónap után
kék szemű , szőkeség
minden tudsz már.
Neked minden jár
név ,hatalom
családi örökség
szülői áldomás
nagyszülő álmodás .
S ha netalán sírnál
ott vagyok ,
nekem mindig kacagsz 
angyalod vagyok
Csak most születtél
s már névvel tisztelegsz
nem akármivel : Erikkel
regék hősével.
Áldott vasárnapon
király lesz belőled
a család örömére
s világot megmenthetsz
megszentelt békével
nyakadon a kereszttel.
Isten éltessen 
drága Erikem !
Áldott vasárnapon 
és bármilyen napon
légy családunk szentje
békében örökre ,
mi vigyázunk feletted
utolsó erőnkkel ,
mert győztesnek születtél 
viking erőddel .{W.B.}