Büszkén szenvedve----Vilhelem Margareta

1. Makacs világban konok rendben
   parázslanak sötéten csillagok
   tüzes éjek után szürkés napok
   körülkarolják a bíbor Napot. 
   
   
   Ősz jöttére sikítanak szelek
   szétfoszlatnak nyálkás pókhálót
   tenger nagyságú fellegek nyomán
   úszkálnak újszülött fehér bárányok .
   
   Minden oly vaskos ,vizes dermedés
   szél fújta nedves színek kavarognak 
   foszladozó nyárnak sutba vetett álma;
   az arany sugárban fürdő csillagok .
   
   Minden nedves, hideg csuszamlás
   az erdők rőten kéjben inognak
   rothadt farönkök testük takarják
   szégyellik mocskos pucérságuk.
   
   Az ősznek napjai vihar szegettek
   Világunk sutba dobott vég ítélet ,
   csak fák résein villan még valóság
   míg szállingóznak rozsdás levelek.
   
   A még lombos fákon bomlik a lét,
   sűrűn szállnak megcibált levelek 
   kopárságuk bár látszatra eleven
   büszkén állnak ,lombjukat feledve.[W.B.]