Monoton menet-----Vilhelem Margareta

1. Körülöttem monoton tarka hullám
   forog körbe eszeveszetten,
   nagy világban keskeny ösvényen
   tapossa búsan a zordon éjszakát.
   
   
   
   Mert nincs törvény eme seregre 
   a kincseik a batyú ,s a gyermekek
   féltően húzzak magukhoz kincseiket
   álmaik nincsenek csak előre törnek.
   
   
   Otthonuk messze álnokság tanyája
   gondjuk ott van a fájó igazságban ,
   cifra palotát nem kértek,békére vágyva,
   elhagyott hazájukat, kimért sínpárra.
   
   
   Lelkükben tanyát üt a békesség
   leszállni látják az égnek Istenét
   világi nagy hitük búcsút kovácsol,
   testük fáradt ,kövek mérik fájdalmuk .
   
   
   Estétől ,sárga hajnal csillagáig
   taposnak útat csillag ragyogásig,
   szívükben fájdalom békés menetben
   való igazságban a szürke életben.
   
   
   Elérni céljuk tán nem fogják sosem
   a jót amiből lelkük életet merítene ,
   orvul becsapott harci eszményekben
   csak tévelyegnek kimúlt tévedésben.[W.B]