Múló évek-----Vilhelem Margareta

1. Mennyi élet mennyi bánat
   múlik csendben, s nem támad
   arcomra a múlt alázat
   csak heviti gyenge lázam .
   
   Kihűlt fészkem halott ajka,
   vágyik vissza csókjaidra,
   sejtelmesen titkok árnyán
   kergetőzik szélnek táncán.
   
   Szárny fosztottan vezekelek
   tegnapok napjait keresem
   közös harcunk elfelejtem
   kettéoszlik a csillag égen.
   
   Kis fellegek bűvkörében
   sorvad létem a végtelenbe
   s őrzöm vétkeim keblemben
   mik együtt fájnak életemmel.
   
   Megtanultam az értékeket
   eltakarom arcom rémülten ,
   s varázslatos ifjú álmom,
   szenderedik selymes révben.
   
   Nehéz kitörni a bús múltból
   míg nem száll meg új varázs ,
   örökifjú szerelmes útból
   reám száll mint egy villanás.[W..B.]