Kacarászó szél------Vilhelem Margareta

• Mindent ellep a nagy szürkeség ,
  őszes tájon már oly fagyos a lég,
  megtört már a lankás vidék,
  oly álmos langyos ,ólmos üledék.
  
  Elhervadt az élő lombos fasor ,
  a sok csupasz ág feljajdul,
  kegyetlen a szél és duzzog
  a nap felhők között csak egy korong.
  
  Ott fent a kék ormos hegyeken,
  szét szárnyalva a szeleken,
  pára tömeg ködös szennyekben,
  vadul száll a fagyos estékben.
  
  Szirtek között mint egy üldözött
  jajongva zúg az őszi szél,
  tépdesi a gazdag tölgyfa lombját ,
  s dérrel köti gúzsba magát.
  
  Régóta áll e harc közöttük ,
  cudar szél a lombokat leverte,
  kacarászva kéjjel teli, győztesen
  sok könnyet csal a vad ütközetben .
  
  Hideg lett a fény is mi ragyogott ,
  a kéksége az égnek elhervadott,
  a bágyadt hullámszerű ingásban,
  csak a szél virít örök zsongásban.[W.B.]
  

Azt hittem-----Vilhelem Margareta

1. Azt hittem hogy Ég és Föld
   összefut valahol,
   s gyermek módra fantáziámban
   már láttam a háborút ,
   fényes csillagok tűz napjain lánggal
   remegtek pajzsok,
   s kardok szikráztak sárga sugarakon
   s oly boldog voltam
   hogy láthattam színesen, pompában
   az Égi -Földi harcot.
   
   
   Később csitult az életnek moraja,
   s szomorúnak bizonyult,
   hogy sosem lelnek a létben egymásra
   csak simogatnak
   földre tévedt szikrázó csillagokat
   szelídítve formájuk ,
   s csak keringőznek hegedű zenére
   titkos szinekkel,
   egymást csak érintik éber szemekkel
   ezüstös ködben ,
   s ha hegyek ormain tüzek lobognak véresen
   egymásnak jelt adnak.
   
   
   
   A Nap tündököl teljes anyaságában
   a sovány Föld árnyékában ,
   reggel már hideg ködben útjára indul,
   a forró karaván ,
   délben magasan tündököl fényesen
   kitárva magát,
   míg százezer sárga virág szendén ásít
   meggörbült szálakon
   estére ezer láng nyelv simul tündöklően
   s Földet magához von
   de sosem fognak kezet emberségesen
   és vér hull az alkonyon. [W.B.]
   

Ködös emlékek----Vilhelem Margareta

1. Erős éber kísértés kerülget 
   szüntelen,
   hogy vad buja szeleket merítsek 
   a légből
   s mosolygós kék felhőket fojtsak
   vadul öledbe ,
   s szelíd széles mosollyal hintsek
   örök pillantásokat
   a szép halovány bársony homlokodra
   forró lehelettel.
   
   Szeretném arcodat megörökíteni
   akár örökre ,
   akár örökbe tolakodó percekre
   hűséget ígérni ,
   bátran szembeszállni féltő titkaiddal
   tisztelettel,
   s bomló ésszel kutatni igazi valódat
   cselekkel ,
   hogy ne feledd el sosem ki szeretett
   imádva,szemtelen.
   
   
   
   Csak nevess sokat értem, éretted
   a remény emlékére
   és fogd meg kezem bizsergő lázzal
   húsomba merüljön ,
   mert didergő lelkem fészke meleg
   enyém a bűnöm,
   s kétkedésbe merült bő kutatásaim
   szúrnak kegyetlen ,
   csak légy te, ki nevetsz emlékemre
   szándékos szeretettel ,
   mert tied az értelem,bomladozó szélben
   csak a csók nevethet.[W.B.].

Ha jön az ár------Vilhelem Margareta

1. Kényszer Világot élünk
   hol az erősebb a győztes
   csodát váró tekintetünk
   akaratlan habbá elvesz ,
   
   sorshúzás a minden napunk.
   
   
   Étlen ,szomjan rugaszkodunk
   kisemmizett mivoltunkban ,
   saját honban lopózkodunk
   élünk néma szív panaszban
   kételkedünk angyalokban ,
   
   bár miénk e lét otthonunkban
   játszunk háborút eposzokban
   széttört értékünk a múltté
   veszítünk rutin műveletként
   markunk átcsap gyűlöletként.
   
   Fáj az élet érdektelensége
   ingereinket összegyötörte ,
   mosolyt szülünk már a létért
   ruhát váltunk cifra pénzért
   sáfrány színű porban lépünk .
   
   
   Kölcsön kérünk alázatot
   cserélünk más ruházatot
   fejünkre húzunk kalapunk
   igazítjuk cifra bajszunk
   szakáll lesz a cifraságunk..[W.B.]

A muskátlim----Vilhelem Margareta

1. Kis cserépben bokros ágak
   árnyékosan bújócskáznak ,
   s tétova pillanatok alatt
   újabb virágszirom szakad.
   
   S a nyárnak színes szirmai
   őszben mégsem rozsdamarta
   apró bimbókat hullatva
   örökzölden megújulva ,
   
   kitárt ablakom fényében
   bujocskát kergetőzik szélben
   és tova illanó aromában
   áldott felettem a békesség .
   
   Rendíthetetlen nyugalommal
   pattognak újabb virágok
   verőfényben fürdik testük
   s búja szívvel muzsikálnak,
   
   a télnek jövendő fehérségében
   ébrednek bimbók zöldes színben
   s makacs szépséggel kitartanak
   a legkeményebb zúzmaráig.[W.B.]
   

Érdemelten-----Vilhelem Margareta

1. Voltam ébredésben ,könyörtelen
   mikor már minden elveszett ,
   sajnálat ült arcomon eleven ,
   szenvedés nélküli szüntelen
   
   átkosan szikrák táncoltak ,
   öklömben fogtam haragom
   féltően óvva ,keservesen
   játszottam velük elszédülten .
   
   Mert lehet az élet egy ajándék
   bár törtető keserű öntudat kísér
   átfogó karok gyürüként ölelhetnek
   ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .
   
   Mert ábránd leszek üres légben
   keresem majd támpontom egekben
   rózsákat fűzők telt kontyom ékére
   és áldom az isteneket bőségesen.
   
   Fájdalmam nyugszik tovább csendben
   imáim suttogom képzeletben ,
   sajognak vágyaim kedvveszetten
   és szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.
   

A kihült láz-----Vilhelem Margareta

1. Bágyadtan keresed pihenőd
   fakó panasz ajkadon ,
   érzed kihűlt éber szerencséd
   szíved csupa kárhozat ,
   tagjaid üresen,lomhán lógatod
   árny remeg arcodon
   nem árulod keserű vigaszod
   tűnődve magad lazítod.
   
   
   Szíved egyetlen dobbanásában
   keresed tavaszod
   foszló csillagok szenvedélyében
   semmi mámor
   kidőlt vészednek rettenetében
   lézeng a magányod
   kirajzolódó tested meztelenségében
   emlékeid alkonyt várók.
   
   
   Keserűségedben vágyódsz ölelésre
   pupilláid szívében,
   kisírt szerelmed merengésében
   szemeid könnyeznek,
   arcodon forró lángok remegnek
   érintéseid hevesebbek,
   s a reménytelen reménységedben
   is csókkal zárod keserved.[W.B. ]
2. [Verseim jogi vedelem alatt allnak
   
      

A szerelem él-------Vilhelem[o]Margareta

1. A szerelmem él ,
   meghunyászkodva a lázas lázig
   szívem gyönyörében alázatig,
   fájdalmamnak foltozott foltja
   testemet ölelő forró karjaidnak
   darabja .
   
   
   A csókom éget ,
   borostás arcodnak mosolyáig
   gyönge érintéseid varázsáig
   hullámzó érzéki üde sejtjeid
   szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig
   roskadásig .
   
   A kezem simogat ,
   bánatos lelked titkos gyökeréig
   tépett sorsodat kiittad fenékig 
   szívembe foglaltalak világ végééig
   gyönyörben ringatlak szenvedésemig
   örökben.
   
   Enyém vagy ,
   vágyaim szívet éltető ritmusáig
   ébrenlétem örök mozdulatáig,
   testemben hordozom szerelmed
   mint várakat őrző védőbástyáik ,
   a másvilágig. [W.B.]
   

Mint virág a virágnak----Vilhelem[orminisan]Margareta

1. Forgalmas időknek közepén
   micsoda csalfa délutánok futnak
   átizzadt éjszakák szomjában
   ketyegnek rímeid lassacskán.
   
   S mint aki szemléli halkuló jövőjét
   metaforába fojtja szemfedőjét ,
   a selejtes ,tárgytalan délutánba
   mely fölöttébb szebb lesz talán.
   
   Hétköznapi illatos izzó égen
   átfut zavartan kacsintva a szél
   boszorkányos ,bűbájos idő mentén
   vígan elfújja éved amikor születtél.
   
   A vissza nem hozható fogyó idő
   elmerengve romlásba kerget ,
   feltekerve hajtod víg emléked
   elérzékenyülve megleped idődet.
   
   Mert fontos neked az esti szél
   kócosan fújja sápadt arcod rímeit
   opálos légüres tér nyílik feletted 
   visszanéznél ,de nincs merszed .
   
   Mert tetszetős a földnek dicsősége
   röppen szabadon néha tréfát keres
   álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
   éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]

Különös---Vilhelem Margareta

1. Úgy fáj a bánat ,szégyentelen ,
   csordultig telik meg a lelkem
   időkben mostohán révedezek
   ma már csak kegyelmen élek.
   
   Úgy fogynak emlékek szüntelen
   keveset markoltam és bűntelen
   keresem remélten, mit élveztem
   rongyos álmaim elvesztettem.
   
   Vannak az életnek pillanatai
   mikor ábrándozunk hasztalan
   miénknek tudjuk a naptalan napot
   s az éjszaka csak nekünk kacag.
   
   Gyönyörrel nevetünk magunkon
   és fáj hogy naivan álmodozunk
   sorstalanul vesződünk érveinkkel
   de mégis kitartunk elveinkkel.
   
   Így teremtettük sorsunkban életünk ,
   oly semmi hogy hiszünk nem hiszünk ,
   hogy szívünkben küzd az emberség
   de fájdalmasan sírunk ,ha elvesztjük. [W.B.]
   

Már rég megéreztem------Vilhelem Margareta

1. Megadtam magam ,
   a vágyam utáni sóvárgást
   átbillentettem más időkbe,
   az élet sokszögű szögletébe
   idő és hely miatt
   és vártam komikus daccal
   a futva iramodó léhaságot
   fedhetetlen célok felé
   és izzadt arccal dühöngtem
   hogy csak ennyire telt,
   szubtilisan éreztem 
   csak csiklandozó álom volt.
   
   Mert volt valamikor alázat
   beletörődő szánalom
   ellátva névvel, címmel,
   porosodó polcokon lapultan
   néha megleptem kezemmel,
   oly ártalmatlan volt,
   méltatlan életnek művészete
   majd áthajolt
   komoly mondanivalóval
   időzített szerénységgel
   hibátlan volt,
   és méltóságteljes pompával 
   belém hasított. [W.B.]
   

A randevú

Oly furcsa ez a Világ
tüzek égnek,zavaros víz 
az életünk,késként vágnak
belénk a hullámszerű 
lökések,az ige mi követel
bálványt s áldott Istent
egy hullámzó veszedelem
a semmiben
és örökös tűzként zuhog
hatalmuk
a barbárság átkos fényében
megtörve szenten
kifényezett örökölt kincseink .




Véres horror éjszakák;
már rutinos művelet
megszokásból gondolom
születnek fegyverek,
konok ,kemény emberek
még milyen áldozatot 
követelnek ?
Míg ,meztelen
roncsolt ,zúzott tetemek
értelmetlen dicsőségben
virág koszorúval
testük felett feküsznek.

Van- e még emberség
múló Világunkban ,
vagy csak véres szenvedély
torlódik hátizsákjukban
ki, ki ellen vétkezik, szentséggel
széttépázva szájunkban
álmaink csodáit?
A pokolbeli borzalmaktól
sistereg a biblia értelme
hiába ,
az ördögök örök mozdulatától
bénultan hátrálunk ,
de lehet csak fanatikus hátrányok 
a Világ fölfordított másán.[W.B.]

Mint virág a virágnak

1. Forgalmas időknek közepén
   micsoda csalfa délutánok futnak
   átizzadt éjszakák szomjában
   ketyegnek rímeid lassacskán.
   
   S mint aki szemléli halkuló jövőjét
   metaforába fojtja szemfedőjét ,
   a selejtes ,tárgytalan délutánba
   mely fölöttébb szebb lesz talán.
   
   Hétköznapi illatos izzó égen
   átfut zavartan kacsintva a szél
   boszorkányos ,bűbájos idő mentén
   vígan elfújja éved amikor születtél.
   
   A vissza nem hozható fogyó idő
   elmerengve romlásba kerget ,
   feltekerve hajtod víg emléked
   elérzékenyülve megleped idődet.
   
   Mert fontos neked az esti szél
   kócosan fújja sápadt arcod rímeit
   opálos légüres tér nyílik feletted 
   visszanéznél ,de nincs merszed .
   
   Mert tetszetős a földnek dicsősége
   röppen szabadon néha tréfát keres
   álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
   éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]