hol az erősebb a győztes
csodát váró tekintetünk
akaratlan habbá elvesz.
sorshúzás a minden napunk.
Étlen ,szomjan rugaszkodunk
kisemmizett mivoltunkban ,
saját honban lopózkodunk
élünk néma szív panaszban
kételkedünk angyalokban ,
bár miénk e lét otthonunkban
játszunk háborút eposzokban
széttört értékünk a múlté
veszítünk rutin műveletként
markunk átcsap gyűlöletként.
Fáj az élet érdektelensége
ingereinket összegyötörte ,
mosolyt szülünk már a létért
ruhát váltunk cifra pénzért
sáfrány színű porban lépünk .
Kölcsön kérünk alázatot
cserélünk más ruhadarabot
fejünkre húzunk szalmakalapot
igazítjuk cifra bajuszunk
szakáll lesz a mintadarabunk.[W.B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése