2017. március 2., csütörtök

Feledésbe torkolt--Vilhelem Margareta

Fátyolos hangú sóhajon
csönd és béke honoljon
számon a szomjas varázsom
halkuló lágy irgalom ,
gyengülő erőm
körbe forog
mértékkel összefont semmibe.
Büszkeségem pórba hull
mig robajjal omol a földre
kisemmizett józanom ,
szánalmasan tekint a jövőbe
Háború voltál számomra
s én kérdem ma tőled
létezik még irgalom
ha semmi sem maradt belöled ?
Csak fásult ,lenge kegyelem
megnémult szádon bölcsen
mint holmi dicséret ,
s kuszaság miben sorvadunk
csak zengö fájdalom végzete
és nő a távolság kettőnk között ,
s a határ mi elválaszt örökre
csak búja hervadás mértéke .
Ölelésed fogyó káröröm ,
fuldoklásba torkollik mosolyod
árulkodó szégyenes örömöd
bátorítana ha lehetne
de hervadásra itélt szerelmed
felhőkben úszkáló méreg .{W.B.}

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése