furcsa mámorság ,mint aki részeg
visszafojtott bizarr lélegzettel
tapogatva járom körbe a lelkem.
És gúzsba kötött testemben
álmokat szül a képzeletem
a csend mi követ egy végben
pihenteti szüntelen a kedvem.
Oly furcsa bolondos bizalmak
karokként ölelnek szüntelen,
s a vért hullató ködös éjben
ábrándokat táplálnak szívemben,
s tüzesen lángol szemem kéjjel
mik varázsként hasítanak éjt
s törékeny testem titkos kertje
kívánságot virít tarka színekben.
S a perc mi hull esőnként fejemre
elhervadó virágként, kimúlt élet ,
s ha úgy lesz időm termő vérem
dobogtatni fogja majd kihűlt szívem.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése