háborogva álmodik az értelem ,
s fölzúdult tengerek sós hulláma
öntözi kigyúlt ábrándos arcom ,
ölelni fogom tavaszi oltalmam
a nyirkos avarok zörrenésében
és sárgás,rothadt erdők talaján
majd csírázni fog ébredésem ,
suhogni fognak szárnyak zöldben
a sebezhetetlen kék ég alatt.
Majd ébredni fog álmodott tudatom
karimátlan kerek csillogó napon ,
fészkükből kikelt kis csupasz csibék
ringatózva himbálják kicsi testük ,
s mindenhol zene harsog fakadva
mely megrendíti a föld kérgét ,
s a pokolbeli borzalmak moraja
messzire kergeti szörnyű rémeim
és sűrűn tekeredő rózsák testemen
sebesen hullámzanak ébredésemen
és nyugalmam akkor meglelem .[W.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése