Manna------Vilhelem Margareta

Letöröltem mindent,mi
barázdát csikózott,
az agyamnak mélyén
és szemeket vakított
a végtelen szürkeség.
A lilás felhőket már
régen elfújta a szél,
kong az üresség 
az estben
testemen matat az év.
Magányomban
ki is volna
reményeket
ki is hozna
homlokomat ki
simítaná,
csókot ki is
adhatna 
ha már elmaradt 
az ki adhatná
s régebb,rám ontotta 
sugarát ,s két kezével
átkarolt,s ,rám szórta 
a csillagot,mi
sziporkázva remegve