Életemnek tiszta lapján, fehér feketével írván, álmaimnak szent békéje, visszatükröződik fényben.
A végtelenség határánál, megáll tollam, a sötét gondnál , terpeszkedik árnyak fátyla,
testem körül meg-meg állva. Élet lapom teleírva, nád száll tollam kiszáradva,
sorsom fénytelen, csillaga, felhők között el van, bújva,
a Nap hiába süt, forrón, csillagom már ott a Holdon,, kereshetem,boldogságom, ha fénytelen a Hold Világom . .[ WB]. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése