A sétaparkban------Vilhelem Margareta

Séta parkban találkoztunk
összefutva véletlen
percek lüktetésében
zártan egymás arcát figyeltük ,
egy -egy pillanatot 
a mozgásunkban,
s mennyi titkot rejtettünk
zavarunkban.

Te mosolyogva néztél,
nyáriasan kigombolt ingeddel
bőrödön még a nyár illata 
szinte túlvilágian 
szelíden futott tekinteted
egy pillanatra
izzadt testem keresztútján
ítélkezve felettem .

S szemembe szikrázott a nap,
hunyorítottam ,
s mint aki semmivel nem törődik
véletlennek véltem ,
mégis ítélkeztem rólad
kissé értelmetlenül figyelve
magam előtt az utat
majd téged ,s magamat ,
lüktető vágyát véremnek .

Ma tudom már vége a nyárnak
csüggedt lélekkel
érzem a határ átkát
menekülő sorsom vészét
szánk néma rebegését ,
közöttünk már semmi nem maradt
csak ugyanaz a vágy
csillog nyugalommal arcunkon ,
de agyunk okosabb 
testünk vad viadalánál./W.B./