 |
ólmos szempillánk csak repdes ,
s vergődünk egy pontban kietlen
felruházva számunkra vészeket .
Mert vesztettünk csatát hiába ,
késői háborúra készülődtünk,
nem láttuk az előnyt semmiben
de nyerni akartunk önzetlen.
Vállunkon sorsunknak terhei
mit cipelünk ádáz hűséggel
várjuk a megtérö szerencsénk
mi mindig nehezékkel érkezik.
Vajon ki, aki vállát vonogatja ,
s csillogó tükrön lát fénytelen
szavakat suttog érdemtelent,
várva ébredésének nehezékét ?[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése