Azok a napok----Vilhelem Margareta

És szállnak napok lüktetve
záporos szavak ütemére ,
keblünkben csak maradékok
búgnak őrlődve az időben.


Széttárt karjainkból vadul
szóródnak hajnali homályba ,
körül rajongják életünket
és sóhajként szállnak tovább.



Mert ritmusosan játszódnak
emlékei a ködös múltnak ,
s tikkadt ajakkal mormogjuk
keserű imáit bánatunknak.


Mert voltunk csókokkal teli
dúsan mértük magunk kincseit
de ma vakságunk is kemény lett
és marad a romboló sötétség


s marad az ádáz fénytelenség
omladozó falak árnyékában ,
váltják egymást méla ütemben
síros mosolygós könnyeinkkel . [W.B.]