Azon az ősszel ---Vilhelem Margareta

Bizony fáj ártatlanságom
nincs mit takarjak sebtiben,
álmokat átkoztál körülöttem
amit rég  szívedben rejtettem.

Míg zöld epét okádtam vérrel
lazán nézted vergődésem
földbe ástál minden emléket
kínoztál,hogy megszelídüljek .

Szennyes kezed fogta kezem ,
mint megunt szerelmes, bűntelen
hálám,csak izzadt keservem ,
s gyöngy harmatos könnyem .

Azon az ősszel férgekkel háltam
boldog voltam,tisztességesen
nem kiálthattam segítségért
egy banális megúnt csalódásért .

Ismerve a tényleges becsapást
nem várhattam feléledő csodát
most állok mint szélben a madár
tollaim szét hullnak aprán -aprán. [W.B.]