Már nem nehéz--------Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher,
kin is elkerül, már csak integet.
mi nyomasztotta fájó szívemet 
senki szigetére rég eltereltem .

Vad kedvvel űztem végtelenbe
tébolyt kergettem megtépve
s a görnyedt mámor percében
tudatlanul zavart lett lelkem.

kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem titka csendben
régóta magányban fészkel lelkemben .

Mert dicsőségben édes a szerelem
kábán kerget ,vad lángba eléget,
az éjnek hűs ölében nincs helye
meleg szívemben,a gyönyör fészke.. [W.B.]