Lángoló Nap------Vilhelem Margareta

A tiszta zöldülő virág omlásban,
örök derűben Világ harmónia,
mert nem csak vágyak karéja ,
tündőkől kibontakozó dallamban.

Mert feltör az eszme is követően
érintetlen szűz fények ünnepében,
s pompázó hárfa kíséri végig
a mulandó mennyei szépséget.

Mert nemcsak szépség bűbájában
omlasztja sugarait virág esőben
fű, fa ,virág, örök gyengéd hajlásban
ténferegnek a Nap karimájában.

S elfedi szemeim a kék égnek éke,
pillantásom belefeszül csillagfényébe
s a hárfa zene csilingelő rezgésében
néma szavam elárad a tenger vizébe.

Mert minden reggel a nap karéja,
hímezi serényen örökös szálaival,
a virágzó táj ünnepi lombjait karolva,
az ébrenlét s csillámló magányában.[W.B.]