Tavaszi álom-----Vilhelem Margareta

Még nincs egy levél sem a fán,
csak rügy fakad,
készülődik a tavaszi hangulat
feslések vibrálnak ,
sóhaj tőr fel énem lángoló melléből,
s hegedű hangja
nyikorog a napos bíboros hajnalban
magában.

Pedig itt a hajnal rózsaszínben
csillagok csöndesek,
csak a szél sóhajt fájóan, némán
a zenében,
még zúgnak a vén hold sugárban
fenyőfák ,
hogy reszket tőlük a magasság
aprócskán ,
s szívem zárt hajnalán lobognak,
tavaszi harmóniák .

Eddig nem gondoltam , s nem tudtam
hogy tavasz van,
árnyékomat sem kerestem,magamban
tél izét hordoztam ,
s nem tudtam hogy a tavasznak tündére
csalóka gondolat ,
csak lebegett előttem, s tudom van;
virágos ruhában
s kergeti a tél nyomorát kissé kacagva
s könnyet simít virágokra.[W.B.]