Majd ha jön vándorlásod és útjaink válnak, belem vésődött sok csókod bennem marad .
Mert nem lesz nálam éked sem ölelésed , majd elfojtom a semmibe, türelmességem..
Majd az elhagyott percben, elfogy érzésed , de jusson eszedbe testem simulóan öledben.
Jusson eszedbe hajam színe forró kezedben , fátyol hangom halk zenéje érjen füledbe.
És ha majd félénken kérdem, kinek ajkát illeted , tétova legyen halk válaszod a másnak ölében.
Meglátod majd mosolygok békésen, várom megálljon vándorlásod könnyező szívvel..[W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése