Az életben mindig akadnak érdekes esetek ,minden téren .Jó magam is sokszor megjártam :
"hogy ne szólj szám ,nem faj fejem" és akkor minden rendben van .
Úgy hozta a sors ,hogy a férjem aki turista hivatalban dolgozott ,rengeteg kiránduláson vett részt
már a kommunista időkben is !Aránylag nem volt nehéz munka ,sőt mondhatnám kellemes volt.
Volt amikor én is vele tartottam de lévén hogy két gyerekes család anya voltam,nem szerettem a gyerekeimet otthon hagyni a nagymamákkal ,ha lehetett szerettem magam mellet látni öket.
Egyik alkalommal ,amikor a férjem egyedül ment Oroszország útjára ,persze a kiránduló csoporttal
több ismerősöm ment vele ,kolleganők ,a városnegyedben ahol laktam onnan is voltak ismerősök
Többek között volt egy közös ismerősünk is Szakács Zoli ,aki úgymond nagy nőcsábász volt.
Mindenki tudta ,persze szokás szerint a feleségen kívül. Vannak akik csámcsogtak ezen, mások pedig átnéztek a dolgokon ,többek között én is .
Hogy mennyire figyelmetlen néha egy szerető amikor halálosan szerelmes valakiben .
A csoportban ott volt Zolinak a nője is ,persze a férjem is ismerte ,de férfiak között ez olyan "normális dolognak tűnt. Érdekes módon a Zoli felesége Magdika és én egy épületben dolgoztunk .
Nem voltunk szoros munkatársak ,csak az épület volt közös .
Mikor hazajött a férjem rengeteget mesélt ,az útról arról,hogy ,milyen csodás dolgokat látott az Ermitázsban Szentpéterváron, mit látott Moszkvában és egy adott pillanatban
valószínű több ital volt benne- elszólta magát valahogy így :
-Képzeld el -mondta nekem -ott volt Zoli is a kiránduláson és képes volt magával vinni azt a
k...a szeretőjét is, azt az elárúsitonőt is .
Én csak hallgattam ,mert ismertem Zolinak a szokásait nem voltam annyira meglepődve ,
-De nemcsak hogy magával vitte -folytatta a férjem -hanem úgy viselkedtek mint házastársak.
Utána megijedt a férjem hogy elszólta magát és megkért hogy nehogy elmondjam Magdikának a feleségnek .Két kiskorú gyerekük volt ,persze az ember százszor meggondolja magát
hogy kikőpjőn egy ilyen szívtelen dolgot !
Teltek,múltak az évek én szinte mindennap együtt mentem Magdival a munka helyemre,de soha nem gondoltam arra ,hogy elmondjam neki az esetet . Bevallom nem is érdekelt nagyon.
Magdika imádta a férjet .tiszta szívvel .
Jóképű . volt a férje ,a nők megfordultak utána az utcán.
Beképzelt ember volt ,tudta magáról ,hogy jól néz ki ,így sok mindent megengedett magának.
Számomra egy visszataszító alak volt amikor kinyitotta a száját ,csak butaság folyt ki belőle.
Soha nem tudtam meg hogy Magdika gyanította -e valaha valakivel .Én pedig hallgattam konokul.
Mi értelme lett volna hogy elrontsak egy házasságot ,amikor két gyerekről volt szó.
Zoli úgy is csalta fűvel-fával ,nem lett volna értelme ,hogy szaporítsam a szót
Egy nap amikor együtt mentünk dolgozni Magdika nagyon szomorúan letörten mondta :
-Képzeld el Babu ,mell daganatom van .
-Meg kell műtsenek.
-Gondolom nem maradok életben ,mert előrehaladott állapotban van a daganat
Magdika elég fiatal volt még akkor ,bizony majd leesett az állam amikor meghallottam.
Nem is tudtam ilyenkor az ember mit is tud válaszolni,.Nem kapsz szavakat .
Ilyenkor valahogy rád telepszik egy némaság ,lévén hogy nem vakbélműtétről van szó.
Biztattam egyre;
-Ne búsulj Magdika lehet nincs nagyon előrehaladott állapotban ,és példákat mondtam neki,
-Emlékszel ,hogy X.Y.-t is megm
űtőtték és még mindig él 10 év után is.
-Fel a fejjel ! -Bíztattam a magam módján.
Könnyen beszél az ,aki nincs benne.
Semmi szavakat tudsz ilyenkor mondani amiknek nincs semmi értelme .Próbálod bíztatni és ennyi.
Ilyenkor nem kapsz szavakat csak mások példáját tudod emlegetni .Pocsék állapot.
Vegülis Magdikát megm
űtőtték es m
űtét után kemény sugár kezelést kapott, majd kemoterápiát végzett.
Szívós kis asszonyka a Magdika ,átesett a kezeléseken ,rendszeresen járt dolgozni továbbra is ,mintha semmi sem történt volna,
Évek teltek el ,amikor hallottam a munka helyemen ,hogy Magdikának méhdaganatja van.
-Ezt már nem éli túl -gondoltam magamban és sajnáltam a két drága gyermeket akik közben nagyocskák lettek .
Magdikával ritkábban találkoztam ,gondoltam hogy a férje vitte a munkába,de azon kívül sem láttam a negyedben ahol laktunk.
Zolit láttam rendszeresen ,kitelten ,büszkén ,mindig nők társaságában.
Csak úgy foghegyrôl köszönt nekem ,ritán álltunk meg beszédre ,amikor mindig azt hajtogatta,hogy Magdika mennyire jól érzi magát.
Persze ez nem volt az én dolgom. Örvendtem ,hogy jól van .
Az élet zajlott tovább .
-Magdika újból megjelent a munkahelyen ,Nem dolgoztunk közvetlen ,igy keveset tudtam a sorsáról
Vékony kis filigrán nő a Magdika ,nem volt soha kövér ,így nem mondhattam,hogy lefogyott
vagy változott volna .
Megörvendtem Neki nagyon es mintha visszakapta volna az életkedvét ,rengeteget mesélt a fiáról a lányáról .
Elmesélte a kezeléseket és hogy mennyit jár kontrollba ,de soha nem emlegette a családi állapotát.
Zolit nem hozta szóba ,egy nap csak ugy mellékesen megemlítette .
-Tudod hogy elváltunk ?-Zoli összeköltözött egy nővel ,elköltözött otthonról.
Rájöttem rögtön nem ugyanaz a nő volt ,akivel együtt kirándult Oroszországba jó pár évekkel azelőtt.
-Nem tudtam és nagyot néztem ,hogy pont én nem tudom .
Abban a periódusban én is ő is el voltunk foglalva a gyermekeinkkel.
Egyetem ,udvarlások csalódások .Gondolom akinek gyereke van mindenki tudja hogy az élet nem áll meg és az anyák együtt szenvednek gyerekeikkel.[folytatom]
