Ha jön az ár------Vilhelem Margareta

1. Kényszer Világot élünk
   hol az erősebb a győztes
   csodát váró tekintetünk
   akaratlan habbá elvesz ,
   
   sorshúzás a minden napunk.
   
   
   Étlen ,szomjan rugaszkodunk
   kisemmizett mivoltunkban ,
   saját honban lopózkodunk
   élünk néma szív panaszban
   kételkedünk angyalokban ,
   
   bár miénk e lét otthonunkban
   játszunk háborút eposzokban
   széttört értékünk a múltté
   veszítünk rutin műveletként
   markunk átcsap gyűlöletként.
   
   Fáj az élet érdektelensége
   ingereinket összegyötörte ,
   mosolyt szülünk már a létért
   ruhát váltunk cifra pénzért
   sáfrány színű porban lépünk .
   
   
   Kölcsön kérünk alázatot
   cserélünk más ruházatot
   fejünkre húzunk kalapunk
   igazítjuk cifra bajszunk
   szakáll lesz a cifraságunk..[W.B.]

A muskátlim----Vilhelem Margareta

1. Kis cserépben bokros ágak
   árnyékosan bújócskáznak ,
   s tétova pillanatok alatt
   újabb virágszirom szakad.
   
   S a nyárnak színes szirmai
   őszben mégsem rozsdamarta
   apró bimbókat hullatva
   örökzölden megújulva ,
   
   kitárt ablakom fényében
   bujocskát kergetőzik szélben
   és tova illanó aromában
   áldott felettem a békesség .
   
   Rendíthetetlen nyugalommal
   pattognak újabb virágok
   verőfényben fürdik testük
   s búja szívvel muzsikálnak,
   
   a télnek jövendő fehérségében
   ébrednek bimbók zöldes színben
   s makacs szépséggel kitartanak
   a legkeményebb zúzmaráig.[W.B.]
   

Érdemelten-----Vilhelem Margareta

1. Voltam ébredésben ,könyörtelen
   mikor már minden elveszett ,
   sajnálat ült arcomon eleven ,
   szenvedés nélküli szüntelen
   
   átkosan szikrák táncoltak ,
   öklömben fogtam haragom
   féltően óvva ,keservesen
   játszottam velük elszédülten .
   
   Mert lehet az élet egy ajándék
   bár törtető keserű öntudat kísér
   átfogó karok gyürüként ölelhetnek
   ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .
   
   Mert ábránd leszek üres légben
   keresem majd támpontom egekben
   rózsákat fűzők telt kontyom ékére
   és áldom az isteneket bőségesen.
   
   Fájdalmam nyugszik tovább csendben
   imáim suttogom képzeletben ,
   sajognak vágyaim kedvveszetten
   és szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.
   

A kihült láz-----Vilhelem Margareta

1. Bágyadtan keresed pihenőd
   fakó panasz ajkadon ,
   érzed kihűlt éber szerencséd
   szíved csupa kárhozat ,
   tagjaid üresen,lomhán lógatod
   árny remeg arcodon
   nem árulod keserű vigaszod
   tűnődve magad lazítod.
   
   
   Szíved egyetlen dobbanásában
   keresed tavaszod
   foszló csillagok szenvedélyében
   semmi mámor
   kidőlt vészednek rettenetében
   lézeng a magányod
   kirajzolódó tested meztelenségében
   emlékeid alkonyt várók.
   
   
   Keserűségedben vágyódsz ölelésre
   pupilláid szívében,
   kisírt szerelmed merengésében
   szemeid könnyeznek,
   arcodon forró lángok remegnek
   érintéseid hevesebbek,
   s a reménytelen reménységedben
   is csókkal zárod keserved.[W.B. ]
2. [Verseim jogi vedelem alatt allnak
   
      

A szerelem él-------Vilhelem[o]Margareta

1. A szerelmem él ,
   meghunyászkodva a lázas lázig
   szívem gyönyörében alázatig,
   fájdalmamnak foltozott foltja
   testemet ölelő forró karjaidnak
   darabja .
   
   
   A csókom éget ,
   borostás arcodnak mosolyáig
   gyönge érintéseid varázsáig
   hullámzó érzéki üde sejtjeid
   szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig
   roskadásig .
   
   A kezem simogat ,
   bánatos lelked titkos gyökeréig
   tépett sorsodat kiittad fenékig 
   szívembe foglaltalak világ végééig
   gyönyörben ringatlak szenvedésemig
   örökben.
   
   Enyém vagy ,
   vágyaim szívet éltető ritmusáig
   ébrenlétem örök mozdulatáig,
   testemben hordozom szerelmed
   mint várakat őrző védőbástyáik ,
   a másvilágig. [W.B.]
   

Mint virág a virágnak----Vilhelem[orminisan]Margareta

1. Forgalmas időknek közepén
   micsoda csalfa délutánok futnak
   átizzadt éjszakák szomjában
   ketyegnek rímeid lassacskán.
   
   S mint aki szemléli halkuló jövőjét
   metaforába fojtja szemfedőjét ,
   a selejtes ,tárgytalan délutánba
   mely fölöttébb szebb lesz talán.
   
   Hétköznapi illatos izzó égen
   átfut zavartan kacsintva a szél
   boszorkányos ,bűbájos idő mentén
   vígan elfújja éved amikor születtél.
   
   A vissza nem hozható fogyó idő
   elmerengve romlásba kerget ,
   feltekerve hajtod víg emléked
   elérzékenyülve megleped idődet.
   
   Mert fontos neked az esti szél
   kócosan fújja sápadt arcod rímeit
   opálos légüres tér nyílik feletted 
   visszanéznél ,de nincs merszed .
   
   Mert tetszetős a földnek dicsősége
   röppen szabadon néha tréfát keres
   álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
   éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]

Különös---Vilhelem Margareta

1. Úgy fáj a bánat ,szégyentelen ,
   csordultig telik meg a lelkem
   időkben mostohán révedezek
   ma már csak kegyelmen élek.
   
   Úgy fogynak emlékek szüntelen
   keveset markoltam és bűntelen
   keresem remélten, mit élveztem
   rongyos álmaim elvesztettem.
   
   Vannak az életnek pillanatai
   mikor ábrándozunk hasztalan
   miénknek tudjuk a naptalan napot
   s az éjszaka csak nekünk kacag.
   
   Gyönyörrel nevetünk magunkon
   és fáj hogy naivan álmodozunk
   sorstalanul vesződünk érveinkkel
   de mégis kitartunk elveinkkel.
   
   Így teremtettük sorsunkban életünk ,
   oly semmi hogy hiszünk nem hiszünk ,
   hogy szívünkben küzd az emberség
   de fájdalmasan sírunk ,ha elvesztjük. [W.B.]
   

Már rég megéreztem------Vilhelem Margareta

1. Megadtam magam ,
   a vágyam utáni sóvárgást
   átbillentettem más időkbe,
   az élet sokszögű szögletébe
   idő és hely miatt
   és vártam komikus daccal
   a futva iramodó léhaságot
   fedhetetlen célok felé
   és izzadt arccal dühöngtem
   hogy csak ennyire telt,
   szubtilisan éreztem 
   csak csiklandozó álom volt.
   
   Mert volt valamikor alázat
   beletörődő szánalom
   ellátva névvel, címmel,
   porosodó polcokon lapultan
   néha megleptem kezemmel,
   oly ártalmatlan volt,
   méltatlan életnek művészete
   majd áthajolt
   komoly mondanivalóval
   időzített szerénységgel
   hibátlan volt,
   és méltóságteljes pompával 
   belém hasított. [W.B.]
   

A randevú

Oly furcsa ez a Világ
tüzek égnek,zavaros víz 
az életünk,késként vágnak
belénk a hullámszerű 
lökések,az ige mi követel
bálványt s áldott Istent
egy hullámzó veszedelem
a semmiben
és örökös tűzként zuhog
hatalmuk
a barbárság átkos fényében
megtörve szenten
kifényezett örökölt kincseink .




Véres horror éjszakák;
már rutinos művelet
megszokásból gondolom
születnek fegyverek,
konok ,kemény emberek
még milyen áldozatot 
követelnek ?
Míg ,meztelen
roncsolt ,zúzott tetemek
értelmetlen dicsőségben
virág koszorúval
testük felett feküsznek.

Van- e még emberség
múló Világunkban ,
vagy csak véres szenvedély
torlódik hátizsákjukban
ki, ki ellen vétkezik, szentséggel
széttépázva szájunkban
álmaink csodáit?
A pokolbeli borzalmaktól
sistereg a biblia értelme
hiába ,
az ördögök örök mozdulatától
bénultan hátrálunk ,
de lehet csak fanatikus hátrányok 
a Világ fölfordított másán.[W.B.]

Mint virág a virágnak

1. Forgalmas időknek közepén
   micsoda csalfa délutánok futnak
   átizzadt éjszakák szomjában
   ketyegnek rímeid lassacskán.
   
   S mint aki szemléli halkuló jövőjét
   metaforába fojtja szemfedőjét ,
   a selejtes ,tárgytalan délutánba
   mely fölöttébb szebb lesz talán.
   
   Hétköznapi illatos izzó égen
   átfut zavartan kacsintva a szél
   boszorkányos ,bűbájos idő mentén
   vígan elfújja éved amikor születtél.
   
   A vissza nem hozható fogyó idő
   elmerengve romlásba kerget ,
   feltekerve hajtod víg emléked
   elérzékenyülve megleped idődet.
   
   Mert fontos neked az esti szél
   kócosan fújja sápadt arcod rímeit
   opálos légüres tér nyílik feletted 
   visszanéznél ,de nincs merszed .
   
   Mert tetszetős a földnek dicsősége
   röppen szabadon néha tréfát keres
   álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
   éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]

Az élet ajándéka------Vilhelem Margareta

1. Szomorúságom szűz pillanatában
   ténfergek könyöradományért,
   hallhatatlan sikolyok falán
   konganak megtépázott cicomák.
   
   Oly csendes sóhajom csengője,
   hattyúdalom kopik könyörben
   homok falon csurgó illúzióm
   kristályként esik álom cseppbe .
   
   
   Vagyok s még leszek talán,
   éltetni akar a fájdalom gyötrelme,
   cinkoson csillognak szememben
   ronggyá foszolva, énem sérelmek.
   
   Foltozott ,kisírt lelkem ablakán
   lengedezik fátyolba borult kéj,
   zuhatagként testem talapzatán
   szívem pulzusa fojtottan henyél.
   
   Mert van az életnek adománya,
   egyre várni kell órát, pillanatot
   cicomázott testem büszke alázata
   felforrva buzog kínos percekért. [W.B.]

Ha múlik------Vilhelem Margareta

Őrök időknek lejtőjén
ülsz hallgatagon ,
csak pillantásod rebben
a lüktető óramutatón,
harmatos arcod ,kéjjel
köd és felhőkbe borult ,
míg őszi fák sárgulása
lehunyt szemed vívódása
és zavartan követed ,
hogy a sós tenger vize
egybeolvad lengén
zavaros könnyeiddel.
Vért izzad a tested 
hulló őszi lombokon
bíbor napsugárban
múltadnak lankadása
a hosszú lejtőn rohan
s hirtelen megtoppan.
Az öreg idő sürget
ezredek távlatában
te csak hallgatod csendben
tenger morajában
ahogy apad némán
percek,órák ,napok álma
követed vívódó múlásod ,
míg szívedben a bú tapad
kérgesen összeragadva
agyad sötét kamráiban . [W.B.]

Érdemes mindig

1. Bátor a szív ,hogy szeretni mer,
   merész a test ,hogy alárendelt
   egymásra találva iker rendszer
   szoros fonodásban fölszentelt.
   
   
   Szívdobogással járjuk táncunk menetét
   kaján arcunkon érezzük leheletét
   gyönyör illatoknak tarka színes leplén
   pihegve forgunk érezve kegyeletét.
   
   Mert mindig ugyanazt kívánjuk ,
   hullám hegyein mindent kivárunk
   beburkolózva ,vérző szívek sebein
   lazulnak büszkén édes gyötrelmeink .
   
   Egyszer megéri hogy élet szemein
   kövessük tükrünkben vas idegeink
   áradozva ugyanazt kegyelmesen
   elhárítva magunktól az édes veszélyt .
   
   Szeretve leszünk ,ha testünk érez
   képes föláldozni akkor is ha vérez
   jajgató szavaknak nincsen helye 
   kéjben burkolt áldásunk igaz menhelye.[W.B.]
   

Múlik-telik

1. Mázsányi fájdalom a terhem,
   piros rémek pislognak felém
   párás légnek lenge szárnyán
   régi dalt ringat a hárfán
   emlékeim rongyos álma
   s dorombol szívem árván.
   
   Mert mindig fordulóban vagyok
   időt tépek ,táncot ringok
   széttört álmom fájó titok
   vágytól zúgó szívem zsibog,
   testemben játékos rutinok
   zenére némán topognak .
   
   
   Volt már békés honos álmom,
   kiterítve virágágyon
   lelkemben vihogtak olcsó csodák
   fehér,piros szirmú vadrózsák
   vért hullattak körülöttem
   ezer arcú bársony színben .
   
   Ma már dologtalan órák lesnek
   szúrjak szívem minden percben
   bőröm mállik,vakul szemem,
   ráncot varrnak körülöttem
   minden kopik, vásik testem
   emlékeim majd elvesztem. [W.B.]