Valami sajog----Vilhelem Margareta

Ki többet bír mint amire képes
egy pillanatig boldog, szokatlan ,
szívében hevülnek lázas remények
magában jobban hisz , izgatottan. 

S a szenvedély mely múlik lassan
kihűlt pernyeként hull lázongóan
testében csak nyugtalanság marad
szelíd szívében kéjjel borzolódnak

örök kételyek , keresve nyugalmat
göröngyös talajon kecsesen , puhán
egyedül kóborol percek izgalmában
őszülő árnyékában torzan botorkál.

Valami sajog azért bent szüntelen
bár kívül úgy tűnik minden rendben
éles harc folyik test és szív között
megfagyott ember vér rideg küszöbén.


És suhognak gyászos kongó szavak
feje fölött keringnek némaságok
védtelen testén pöre iszonyatok
egyenes rendben búsan felsorakoznak.{W.B.}

A szeretet Ünnepén---Vilhelem Margareta

A karácsonyi csöndben 
hallani mertem,
csilingelő kacajt,
a csillagok zenéjét,
mi örömöt felszakaszt
és oly varázslat
mint egy kigyúlt ég
a sok angyali szentség ,
jó így a karácsonynak 
érezni hangos derűjét .
miközben szívünk ég .


Körülöttünk karácsonyi mese,
lobbannak gyertyák
a fenyőfát áztatják,
tömjén illatuk,
száll felettünk szikrázó létben
sokszínű fényekkel
a zöld fenyő fényében
tündéri csodás képekkel
karácsony ünnepen 
mienk a világi békesség
szeretettel köszöntjük 
míg a harangszó finoman ring .

Hullnak ránk csillagok színesek
és kifinomult érzelemmel 
a szikrázó létben 
lélegzünk szent szeretetben 
majd az éj homályában 
minden a miénk 
bőség és békesség ,
s titokzatos varázsban 
a karácsony mámorában
titokzatos álomvarázsban 
a szeretet ünnepén 
ölelkezünk amíg a gyertya ég. .

Ébren álmodni-----Vilhelem Margareta

Lobbannak újra a szívemben 
lázas kicsiny fények
pislognak csillagszemek
mint apró villám kegyelmek
kibogozzák
lombok és viharok között 
a törvények zavaros sejtelmét ,
s az éjszakában mellém hajolva
nesztelen simogatások mellet
csak suttogások zavarják 
közöttünk a mértéket .

Mert egyek vagyunk boldogságunkban
lázas kavargások hangulatán ,
s minden mi él s virít
törvényt fiatalít ,
s tikkadt szomjas világunkban
szállnak szerelmes percek
oly önfeledten 
s a törékeny álmaink felett
éberen,ziláltan szemet rebbentve 
ezüstporos ujjongások keringenek .

S ünnepbe öltözik szívem
piros szájjal nevetek percenként
szemed íriszében látom magam
oly áhított esemény ,
tüzesek,könnyűek vagyunk az alkonyban
tündér szavakat búgunk magunknak
tovaszálló sóhajunkkal sután
ha egymás karjaiban vagyunk ,
s a boldogság szigetén tapossuk
a csillogó puha álmaink törvényét . {W..B.}

Arany karácsony---Vilhelem Margareta

Sürü ezüst ködben
szélfútta időben,
szállnak angyalkák,fát .
A lámpa is vibrál,
ahogy tovaszáll
ezüst karácsony szál.
aranyos -ezüstben
a sürü köd kékjében
minden csupa varázs
holdtölte éjjelben,
ezüstös tükörben
villognak fények,melegen.
Szeretet terjed körötte,
mindenki körül vette
csodálva nézegette
a szikrát hányó szépet,
még perceket is lestek,
a sok gyermekszemek,
az arany színü estben
a kályha melegében,
találgatva képzeletükben
mit is jelent léte.
Míg kint fagyott lepelben
hópihék kergetőztek,
bent a szép Karácsony
fenyő szagú légben
büszkén áll a fényben,
a kicsi és nagy lelkek
a csodától remegve ,
elmerengve tisztelegnek .
És felzendült az ének
kitörnek remények,
és a tündöklő lelkek
szeretetet kérnek.
Áldott Ünnep legyen
tűnjön el rossz emlék
a szenvedés,kisértés
mert csupa érzelem
szív és szeretet ébred
a Karácsony estében.[W.B.]

Köszönöm neked ---Vilhelem Margareta

• Oly hálás vagyok neked kedves ,
  több vagy, mint amit szívem bír ,
  lelkem sóvárgásban ringatózik
  hogy több szerelmet súghass még .
  
  
  Mindennapok dús perceiben
  testem lángolása tüzes nyíl ,
  mohon égnek benned szavaim 
  kinyílt súlyuk van a szívedben.
  
  Ami lelkedben van mind enyém
  hiányoddal szívemet kitépnéd ,
  délcegen érkezel ,őszinteséggel
  fény és homály mindenségében.
  
  Kívánattal biztatod halk lépteid
  szemeidben csillognak figyelmek ,
  mint akiben visszhangzik az ének
  dallamosan felém száll szerelmed .
  
  Ábrándjaimban mindig jelen vagy
  árnyék és fényhatár találkáján ,
  forró torkomból tüzes lángokon
  feléd repülnek meghitten titkok .
  
  Köszönöm Neked a tested melegét
  borostás arcodnak szelíd vonásait
  közeledben hangom elveszti erejét ,
  de sűrű fojtó illattal testem virágzik . [W.B.]
  

Novemberi tél-----Vilhelem Margareta

• Hol dús tavirózsák nyíltak rég
  lepke szárnyon szállnak pihék
  az opálos tél reggeli gyermekei
  párás illatokkal halk keringővel.
  
  Már reggelente ködös pára
  lombosodik a virradat álmon ,
  s förtelmes vad szürkeséggel,
  izegnek-mozognak a fákon .
  
  A zöldet megfosztották árnyak,
  pusztulásra biztatva ridegen ,
  s a kert végében csak vadszőlő
  diszesedik fehér dermedésben .
  .
  Mintha zárórát tartana a táj
  kavargásban szelíd hontalanság ,
  mindenhol novemberi kora tél
  nógat szigorúan ,fejet billentve.
  
  Vastag ködöt ereget közénk
  jelképnek leszáll mindenfele
  szétterülve, keservet keresve
  meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]
  

Múló pillanatok---Vilhelem Margareta

1. Semmi sem végleges az emberben 
   néha kitörli agyából nyomait
   a furcsa szeszélyes szerelmének ,
   ígérget mást összetört szívének .
   
   
   Ígérget másfajta kételyeket
   magába hordozva a múlt szavait
   fészket keszit újfajta gyönyört
   a már boldogtalan érzelmének.
   
   
   Ígérget testének újabb szenvedést
   összetört szívének csak árnyékot
   mert egy szívvel szeret mindkettőt
   magába rejtve , hogy mennyit kibírt.
   
   
   Mert mindig ugyanazt szeretjük
   ami igazi vallomása összetörten
   a régi és keserves könnyeinknek ,
   erőnkben szívünkben csak döbbenet .
   
   A fájdalmasat keressük szüntelen
   a hervasztó ,kínos ,gyötrödö érzést
   mert időnként szint váltanak igéink
   és hirtelen valósan áttetszők leszünk.
   
   
   De fáj mindig a múltnak kihívása
   ragyogó nyárnak bús pillanatai 
   arcunkon szenvedő redők sorakoznak
   visszasírva a rég múlt örök valóságot . [W.B.]

Az öszinteség egyenletén----Vilhelem Margareta

• Ha érezzük hogy elmúlt a hév
  nem kísérnek árnyékok,
  a szívünkben csönd és béke,
  s gondok szárnyán összekötve
  egy csokorba az öntudat.
  A teljesség őszinte hitén
  talán több az értelmünk
  a hétköznapok gondjaiban
  csak a kényszer furcsasága
  tolakodik nagy futamban.
  Arany poros boldogságunk
  idegen zászlót lengedez ,
  de föloldódunk lágy zenében
  ha egymási vállát tartjuk
  boldogságban,szeliden.
  
  
  Mert egymás csapdájába esünk
  évek során könyörtelen ,
  s idegrendszerünk hálójában 
  reflexeink mik őrzik hitünk
  nem érzik hogy mennyit látunk 
  egymásról ,szemeink figyelnek ,
  míg szájunk körül mosoly fakad 
  az örökös önismeret jogán ,
  két időnkben egy idő rebben
  s felkacagunk oly tisztán ,
  hogy ennyire egyformák vagyunk
  s majd a jövő lánc szemeiben
  hazugságaink őszinték kötödnek.[W.B.]

Trădarea----Vilhelem margareta

Te a trădat lumea 

• te a lăsat singur ,
• ai căutat onoarea,
• si bălăceşti in lipsuri .
• Nimeni nu ştie 
• ce este frica ,
• cand o lume intregă,
• caută fericirea .
• Ai fost om de cinste,
• cu multă strălucire,
• te a străns norocul,
• pe care n- ai putut
• să-o ocoleşti
• chiar daca ai vrut 
• Dar poţi  să ocroteşti,
• omul cel falnic
• din tine,
• si să păşeşti cu  dreptul
• mereu ferit .
• 
  
  
  Dacă profeţia bogată
• te inconjoară  
• din belşug,cred că
• viaţa nu este un amurg  
• căci  străluceşte din plin
• iar fruntea ta devine lin
• cu  prima zi cu cer senin..

Eggyé kötve

• Virraszt szemem,kutat ,keres
  órák,percek kattognak felettem
  pillámon tiszta csend rebben,
  míg lázas álmomban szenvedek.
  
  Vágyaim fölé fátylat borit
  a hold sugár törékeny fénye
  bágyadtan rezegteti testem
  álomba ringatva földi lényem.
  
  Mágikusan magával hozza izét
  a légi Világ varázsos részét
  amerre megyek égi zene kísér
  boldoggá szentelnek a csillagok
  
  hogy a tiszta éjszakák fényében
  értelemmel teljen meg az életem ,
  s még soha nem ismert érzésekkel
  kezedet fogom s térdelek előtted.
  
  Tüneményes csillagok között
  fogjuk egymás kezét ábrándozva
  néma hallgatásunk is egy csoda
  csak egymásnak élve -halálra
  
  mosolyunk egy külön ajándék
  a hajnali sárgás napsütésben
  minden óra, perc egy ragyogás
  megnyitjuk az eget egymásba.[W.B.]

Mereu--Vilhelem Margareta

• Știam că nu o să fie
• nepătată fericirea
• știam că va dispărea
• chiar ,
• in bratele tale ,
• care mă cuprindea 
• cănd sunt lănga tine,
• și simțeam atingerea
• brațelor tale line
• în vuietul vântului,
• intr-o șoaptă de amor
• ciuadată presimtire:
• un murmur dur.
• Dar un  singur gând
• zbura în mintea  mea
• și  mă sufoca într-una
• dacă tu  lipsești,
• eu o să mor.
• Știam,că n-o  să fie
• o dulce fericire
• oriunde voi merge
• numai,
• pe mine mă slujește
• și în sufletul meu,
• tu vei fii mereu
• singură ființă sfântă
• care veșnic mă iubește
• chiar dacă nu-ti mai priește.[W.B.

Sok év után---Vilhelem Margareta

Arasznyi időmbe minden belefért
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .

Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.

És keringek körbe élet küldetésemben
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .

Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van : a szánalom
de csak kóstolgatom létező bánatom .

Mert kifogytam már tündéri tettekből
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./

A régi családi házban--Vilhelem Margareta

1. Itt állok a rozoga családi házban
   hol régi illatok felém hullámzanak
   cigaretta füstös kopott szürke falak
   s minden mit hordozott a múlt.
   
   A lehúzott rolók, ablak szemek
   kitágult tágas pupillák üzennek
   a terítetlen asztalon apró morzsák,
   s múltból maradt száraz ételek.
   
   
   Lábatlan székek egymás hátán
   nyomjak terhüket rendjén -sorján ,
   barack mag íz kering a füstben
   vegyesen illatozó vén mesevilág .
   
   
   Őszi kavalkádé ,egybegyűlt emlék,
   kapu nyitásra tárul tündérország
   bozontos ösvényen gyerek sereg
   egymást kergetik annak módján .
   
   Fájnak emlékeim, a festett képeken
   Apám vonalai kis fehér ecsettel
   kalap nélkül , őszes haj tincseket
   zavartan lebbenti homlokáról szét .
   
   itt voltam boldog kisszobámban
   a fájó Világ számomra ismeretlen
   kis ablakomon tépett csipke függöny
   nagyanyám horgolta békés lélekkel.
   
   S leülök halkan a kis fatönkre 
   amin valamikor csodás dália virított
   forró kezemből kiesnek régi keretek
   fekete tusból festett nyüzsgő emlékek. {W.B.}
   

Elhagyottan---Vilhelem Margareta

1. Tudom fáj ,hogy néma lettem,
   magam bátorítom érdekelten,
   tudom csalódtál énbennem
   de kérek egy kis türelmet.
   
   Mert szebbnél szebb szavaim
   már elfásultak kertek alatt ,
   homlokomon gyűlt apró ráncok,
   izzadtan kínozzák magukat
   
   önzőségem átka értelmetlen ,
   mert tartanálak mindig és örökre
   keresném átkarolt gyöngédséged
   de büszkeségem oly kegyetlen.
   
   a forró éjszakáknak vánkosában
   bújtatom szavaim maradékát
   átkaroltan szépítem álmaimban
   önnön szívemnek buja fájdalmát
   
   nehéz teherként elviselném ,
   ha rám nézel kutatva múltamat ,
   vad viharos szelek vágyaiban
   csillognak szemeid mámorban .
   
   Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
   másképp akartuk ,nem sikerült ,
   elfáradtan töprengünk magunkban
   ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg.{W.B.}
   

Minden múlik---Vilhelem Margareta

• Már az sem érdekel hogy voltam ,
  mert magány ügyünk volt ,
  egymástól távolodunk gyakran
  bár kerget ösztönösen a nosztalgia ,
  s percek lenge némaságában
  egy borzalom a csataterünk ,
  de jönnék minden hívószóra 
  a hömpölygő vizek tengerén .
  Számolom perceink halkulását
  mind ritkábban, akadozva ketyeg
  majd csöndben megáll álmosan
  de mi észre sem vesszük.
  
  Még visszatérhetünk egy szóra,
  a régi igazságok nyomdokán
  kérdéseim hangzanak szaporán
  de válaszod , nem lesz soha már,
  jobb ha kihasználjuk perceinket
  lábnyomainkban tenger szem
  csillog langyos kékségben ,
  folytatás nincs ,sem vezekelés ,
  csak apró verebek érintik a vizet
  de bennünk maradt ,az ami nincs.[W.B.]
  

Felejts el----Vilhelem Margareta

• Mindig az utolsó szó a veszélyes 
  gondolataink türelmetlensége
  bátran folyathatod nézeteid ,
  de a szó, az kibuggyan belőled.
  
  Akkor is álltál határozatlan ,
  keselyű szárnyak csaptak felénk,
  s én féltettem szavaim milyenségét
  sorsomból rongyos foszlány lett .
  
  Felejts el kedves ,birkózz meg
  kegyelettel,feledéssel érzéketlen ,
  nyüzsgő zajoknak körforgásában
  átlátok álmodon menthetetlen
  
  s én voltam hűségünk áldozata ,
  míg füledbe suttogtam varázsigéket
  de most ne keress elkárhozottan
  oly jól játszottunk mind a ketten.[W.B.

KATICA ILLÉNYI - Once Upon a Time in The West - Theremin