Némaság---Vilhelem Margareta

És hangtalanul kiáltottam neved,
ujjongva, önfeledten
s a szélben szálltak röpkén
apró szavak megrekedten.

Szemem lehunytam tüzes lángban,
bíborba borulva aggódva,
lehet felhöként rád borultak
s csillagként forrósítottak.

Neked kitártam a csodák várát
az oltáron csipkés terítőt,
mondd mit ér a bíboros pompa,
ha sötétség száll homlokodra.

Álmaim kincse halomba tetőzve,
hajnalonként csak az enyém,
arcomon ráncokba futnak percek,
és minden lihegésem a tiéd.

Forró éjszakán lángban égve
suhogó szél kering,
lehűtött testem alig érzékelné
csapdába esett lelkem.

Hangom hangosabb szárnyra kelne,
keresné régi ölelését,
de ahogy karom köréd övezném
eltűnik a néma edeklésem.

Szavak nélkül---Vilhelem Margareta

Több volt mint egy olcsó kaland,
összezavart ,vad csókos Világ,
igézetében bujt sóvárgás,
bűvös ködben egy kis áldás.

Csillag ragyogott szemedben
szemöldököd ívbe húzva,
mélyen szemeidbe néztem
s,tengerében megfürödtem.

Szavak nélkül hullott felém,
szenvedélyed hűs értelme,
s tornyosodtak fejem felett,
vérem buggyanó lüktetése .

Őrök álmom lettél talán
tested alatt formálódtam,
szomjam éhséggel oszlattam,
és mindörökre elkárhoztam .

Merészséggel bennem lüktet
szíved örzö fényes lángja,
körül fogtam szenvedésem
ami bennem törmelék lett.

Testem remegve egy ütem
dalokat sírtam el némán,
ami ma csak könnyű gyülem
fájó seb lesz holnapután.

De a gyönyör bennem maradt
lehet utoljára vibrál ,
de minden reggel újból ébred
a dal, mi feltör és átformál.

Apró csendek----Vilhelem Margareta

Az apró csendek kuszaságában ,
mik körül zárjak vonalainkat,
hiányos vétkeink színes lázában,
semmibe torkollik hallgatásunk.

Szerettelek , bársony némaságban,
felbőszült vaksággal kerestelek,
halovány alkony rebbenésében
lázongtam üres, fájó rezzenésben.

Mert hozzám tartoztál könyörtelen
s még fel sem foghatod sóhajom
máris titkosan lebbennék feléd
könyörben, hogy elveszíthetlek.

Körülöttünk színes körök gyürüznek
s ajkamon lázongnak halkan csókjaid ,
mert oly varázstalan józan kérdésed ,
némán csendesül elmaradt csókodban.

De ura vagy magadnak lázongásban
semmi sem fájhat, csak hiányosan ,
észrevétlen maradsz a fény birtokában
kihunyt csillagok sóhaját sem hallod.

De harcot vívók ellened lelkemben,
s büszkén hordozom fájó alázatom
nem lángoltat tovább gyötrö türelmem
hamuba sodródik üres pernyékbe.[W.B.]

Szeretni mindig--Vilhelem margareta

Szeretnék még nyárban maradni
arany hullámos szigeten,
testemre csillag fénye szikrázzon ,
futó szél gyöngén altasson.

Szeretnék éjszakai csöndben,
vállamra kibontott hajammal
hallgassam a tenger vad moraját ,
s a sirályok tompa suhogását.

Kísér egy ösztönös ősi eszme,
keresi múltamnak fájó sóhaját
szürke homok oldódik szívemben
uszályként a ,nyárnak nyomdokán .

Testem még nincs felkészülve
elhagyni az idő kéjes perceit ,
együtt az ősz, s a tél menetén
játszanak, bús szívem leheletén .

Búcsúzni kell halk Bach zenével
álmodni mindig súlyos tisztaságot ,
s a teljes zűrzavar villogó határán
egy nemes cselló hangja muzsikál .

s a teljesen meggörbült hátammal
mélyen szuszogok egy új akkordban ,
lassabban engedem el a tegnapot
mohón simogatom az új holnapot . [W.B.]

Aki a vétkes---Vilhelem Margareta

Ha, csak az marad mit adsz,
oly koldusnak érzem magam,
s részvéttel csókolsz balgán,
bár illatos rózsából születtem,
s úgy szállnak el ékes szirmaim
szárnya nő szegény hitemnek.

Mert számomra adós maradsz
bár szánalmasan mosolyogsz ,
de ,te ismered szívem lüktetését
és tudod hányat dobban szívem
a percekben,veled ellentétben
oly kis madár vagyok ketrecben.

Gyógyításul hűtlenségedért
szeretni merem szenvedésem ,
s lágy testemnek balzsamához
simogatom saját irgalmam ,
a jövendő szerelem nevében
vágyam vágyaddal fog kezet.

Megtalálsz engem térdepelve
bár oly gyenge a női testem ,
de rám hárul a bocsánat kérés
bár nem fogom már rég kezed,
de tudom többé nem vétkezel
asszonyi szívem révébe érve.

Már nem nehéz----Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher,
kin is elkerül, mi sóváran integet,
mi nyomasztotta fájó szívemet
eltereltem.

Vad kedvvel hajszoltam végtelenbe
tébolyt kergettem, ziláltan megtépve,
s a görnyedt mámor pillanatában
oly zavart a lelkem.

És kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem édes titka csendben
fészkel lelkemben.

Mert dicsőségben édes a szerelem,
kábán kerget ,vad lángba eléget,
s az éjnek hűs ölében megpihen
a győnyőr fészkében. [W.B.]

A vágy---Vilhelem Margareta

Oh, mennyi vágy van
sötét titok,
és mennyit elnézünk
egy kis gyönyörért,
követelőzünk néha
a semmiért,
értelmed siratja
a csalódásnak
nem értett bosszúját,
de titkod marad tovább.
Mennyi könny, sóhaj
amiért volt
és amiért lesz
új játék, vágytalan,
de a titok
örökre marad,
mert mindig a kezdet
az igazi napkelte
körül óvja
az üdvös játékunk,de
a napnyugta mutatja
mivé lettünk
és csak szorongatjuk
lihegve érzéseink,
mi kicsúszik, mit
elveszítünk untalan,
bár szeretjük ;
a testet, lelket
a kiábrándultságig.
De bármekkora legyen
szerelmünk,
minden múlik
csendben,nincs segítség,
csak örökös
gyermekes hit,
csalódás,feledés,
gyönge érintés
csupa ínség,
hát légy erős,
ne bánd mi nincs
mi nem is lesz többé.
Szíved, agyad
mind rendetlenebb
össze vissza ver,
érzed tagjaidban
a megtört kegyetlent
és nyitott szemmel,
nyirkosan,
nézel a semmibe,
Várod a percet.

Illatos zsongás---Vilhelem Margareta

Ez talán a legszebb éjszaka volt
simogatás teli,
ajkunkon lázasan csókok nevetnek;
simulóan ringnak,
izzadt testünk összekuszálódik a percben
egyetlen csókban,
s tündéri varázsnak megbékélésében
édesen zsongnak
valami mély éteri titokzatosságot,
mi vallomásban tőr,
s a varázs szavak ajkunkon zúgnak
csupa arany szálakként.

Hajnal köszönt ,dobban az ég könnye,
hajad borzolom,
s lágy kezeid halkan szemem simítják
szerelmes módon,
és most már érzem illatos leheleted
a víg igézetben,
hozzád simulok némán, önfeledten
a vágy végzetében,
szent erőmben érlelem lelkedet
a legszebb ébredésben.

Mint ölelkező lombok suttogunk,
titkunk a miénk,
rózsaszirmok hullnak szent testünkre
mint álmok kertjében,
szívünkben szikrák tüzesen lángolnak;
szép szerelmünk van ,
a hajnali csendben szeretjük egymást
virág szirmokon,
s lelkünkben lágy sugarak ábrándoznak
imádságosak
szent béke szárnya honol szívünkben
oly zsongó hajnalok. [W.B.]

Ahogy te szereted---Vilhelem margareta

Úgy formáltál ahogy akartál
testem szobor lett,
hajamat napsugárral szőtted,
szemeimet kék ég habjával
bársonyosan letörölted,
fehér nyakamra szegfűt fűztél
két erős karoddal
és szivárványban fürdettél
olyan lettem, ahogy kívántál
magad örömére.
Csillag bűvölt szeretettel
testemet is át festetted,
a virágok minden színében
hajamba rózsa szirmokkal
tündér lány lettem
örömödre,
úgy ahogy te szereted.
Szavaim is tiéd lettek,
csak neked rebegtek
csókos dalt zenéltek
az éji kékben
és mosolyt csaltál ajkamra
oly csókos pelyheket,
ringattad szelíden őket
a szélnek fodros zugában,
míg illatoktól bódultan
magadnak formáltad.
Amerre jártam, örömödben
rózsákat szórtál elémbe
és csak egy szavamba telt
máris hullott fejemre
harmattal teli lila színben
a Holdnak fénye
úgy ahogy te elképzelted
és Világ körül repültél velem
elseperve a fellegeket,
mert csak neked lettem [W.B.].

Mert ott--Vilhelem Margareta

Mert minden este, szenvedőn
gondom homályába hullva,
zilált napjaim kergetem
esztelen reménybe esve,
hogy újra édesen érezzem
tévelygő testedet testemben
lélegzetem csöndjében.

Mert mindig ugyanott állok
szelíd megigézés ellenére
várva kegyetlen büntetésem
ott ahol fájó felismerésben
arcom, szám csókba homorúlt
a titkos bűnök színhelyén, hol
megfogant testemen csókod.

Ott van az édes megváltásom
hagyom ,hogy lángra lobbanjon
égő testem a szerelem izével,
s üszkös pernyék fehéren szálljanak
te feléd, a vágy édes bizalmával,
s szemünk közt szikrák gyúljanak
féltő gyönyörben, szerelmesen.

Ha emlékszel még--Vilhelem Margareta

És ma kérdem, kutatva szemed
lelked csillagos tükrében
hol vádlóan villog a titok,
hogy örök hűséget esküdtél
szemem és szemed tüzében
míg kezünk érintkeztek.

Emlékszel-e még a csillagos égre,
mik visszanéztek némán
s én lelkedben kutattam
az örök hűség százszorszépében
könnyeket ejtettél szerelmünkre,
míg tücsök zenélt a bokorban.

Emlékszel-e a tavaszi hajnali csókra
szorongó kezeink érintésére
összefonódott ujjaiknak
együtt szorongó játszadozására
ajkaink csókos játékában
szálltunk magasan ringatózva.

És megszólaltál hangosan nevetve
megtörölve homlokod fényét,
ajkad félig kinyitva,
kékes szem pillantás mámorában
búgott hangod tört szavakban,
míg ujjaink görcsbe olvadtak.

Ámitás--Vilheklem Margareta

Mi minden történt
mióta elhagytál?
Ezer álom tört szét
nagyon hiányoztál.
De most megtagadlak,
bár most is érzem
szájadat ajkamon,
remegő testemen
ölelő kezedet
a vágyat mit adtál
mivel betakartál
a gyönyört, mit éltem
még most is érzem.
Oly jól esik gondolni
percekre éberen
elveszni benned
kábítani magam
súlyos illatoddal
álmodni szerelmet,
dalolni ábrándot és
folyton őrizni álmot
és remegve várom
a nagy kihívásod,
mely nem jön, oktalanság
és lassan rám tör
a nyugtalanság.

Izzó csillagként-Vilhelem margareta

Mennyi izzás kering körülöttünk,
s a szívünk belülről izzadnak
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.

Mert fájnak a kimondatlan szavak
s féltemben feléd fohászkodnak
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz
mind idegenebb leszek neked
szüntelenül felejtenél
csókok nélkül.

Mert annyi ibolyántúli fények
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.

Mert mindenhol csapdák vannak
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.

Magsr emelem karom-Vilhelem Margareta

Mint ősi templomok bélelt boltozata,
márvány karokkal hordom szíved,
tavaszi lombos színes árnyalatban
bennem van minden érzős sejted.

Csak nekem serken vágyam benned,
asszonyi szívem egy májusi ébrenlét
ajkamon csókjaidat magamba rejtem
málnaszínű illatos itt felejtett kikeletben.

Mert továbbra is rügyezik kincsekkel
véletlen asszonyi érlelt szerelemem,
s a templomi boltozat olaj freskóiban
megfestették csókos ,ölelő nézésem.

És állítom jönnek még percek s percek,
egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek,
karom tartja szomjasan lángoló szíved,
hogy elérhessem csókokba zárt leheleted.

Ma már csak tavaszi éberségben vagyok,
szemem lehunyom forró öntudatban
szenvedésem még nem érlelt tavaszt
de ölelő neszben karom magasra tartom.

Hatalmad---Vilhelem Margareta

Karjaimba tartalak már rég
testemben él a dicsőség
félig lehunyt kék szemed
lángot szór felém s melenget,
őrzőm arcod puhaságát
szelíd szívednek dobbanását.

Figyelem vágyaid kikötőjét
sziget leszek hogy pihenjél
idegem már húron feszül
őrizlek mintha foglyom lennél
valót mondok s hazudok,
hogy mindig veled mozogjak.

Mert teljesen működő szervezet
mi bennem lakik, s tervezek
csak percek, pillanatok műve
hogy szánk körül mosolyt szülne
a figyelő szemek mik figyelnek,
s nem ismerem a féltékenységet.

Vágytól szakadok, szívem kattan
ereimben a vér lobban,
cinkos tekinteted már nem zavar
húsomba marsz vágyat fakaszt,
szívem lánggal gyújtja szavát
szájam csókjaiddal zárja magát.

A felelet--Vilhelem Margareta

Félek jöttödnek, mert lopva jössz
és semmibe vész
az ártatlan bűnös vezekelés,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvész
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz
kétségek között kíméletlenül
beteges őszinteséggel gyűlöllek
de kereslek
és fogadkozok a tóduló véremnek
s a nosztalgiásan küzdő szívemnek
de csak ígéretek.
Bőrödnek illata még mindig hív
látásodra lángra gyúlok; én naiv
és hallgatom gyöngéd szavadat
alázattal.
Tedd, hogy remekeljen csalásod
szívemet mindig telibe találod
a kettőnk küzdelmét mindig kiállom
veszítve
és harcot vívok ellened megküzdve
bár tüzeiddel meggyötörsz keményen
és elégek.
Mert az első elhallgatott szavaidtól
a varázs is megreped a könnyekben
feledésbe veszve
míg törött hallgatásod rezzen sötéten
a felelésedben.

Áldottam Istent----Vilhelem Margareta

Vártalak remegve,
áldottam Istent
hogy nekem adatott
e igazi szerencse
reményeket szőttem
s vártam az alkalmat
ünnep költözött
merészen szívembe,
mert, kit nagyon akarsz
magadhoz viheted
annak lelket áldozhatsz
akár egy életet.

Áldottam a napot
mikor megláttalak
tündér fátyol remegett
köztem és közted,
fények betakarták
forró testünket
áhítattal fogtam kezed
nem csókoltam szád
féltem elszáll a vágy
elkophat a pillanat mi
balgán elmúlhat
csak fogtam kezed
mert a vágy maradt
a merészség eltűnt
de nem vehetted el,
mit adtam neked

a tündéri gyönyört.

az ismerös idegen----Vilhelem Margareta

A sok percek múlását nem vitatom,
mert nincs semmi mondanivalóm,
s szelíd kezekkel eltávolítom
a rám nehezülő szomorúságom.

Eltökélt ,zengő mámoros dalok
konganak szívem kisírt oltárán,
de megbocsájtok magamnak
hogy sebtében téged választottalak,

annyi év után, mint puha kendő
rám tapadnak sorstalan pelyhek,
s már tudom kiért dobban szívem,
mik szelíd tagadással ütik a percet.

Mert mint idegen tértél be hozzám,
de íziben ismerős lett sóhajod,
s felrémlik, mint vendég névtelen
de férfias kebledben lelked hordod.

Bent valahol szíved titkos magányán,
halk mosolyod szétterül vidáman
odabent valahol szentélyek vannak
mik nevem zengik mint óriás csodákat.

Pillanatok----Vilhelem Margareta

Most még kéregetek
alamizsnát, dúdolok énekelek,
de röpke felhő takarja szemedet
hitvesed így mégsem lehetek.

Megkérgesedett szíved
oly szilárd, lángtalan türelem,
nincs vágyad oly reménytelen
már szavam sincs mind kiégetted.

Lehet majd egy bűvölet
megkísértet, s tested feléled
és majd várom a pillanat átkát
lehet megsúgom a csókom árát.

Lehet várod az eljövendőt,
sorstalan játéknak a gyötrelmét,
lehet lenge, fészektelen lelked
csak én értem, örökre meddő lett.

Lehet majd pírban búcsúzok,
hiába sajog zúzott homlokom
csak a ma fáj a holnap a tiéd
lehet többet adtál a semmiért.

Emlékszel-e még----Vilhelem Margareta

Emlékszel- e még a napra
mikor zölden gurultak szőlők
mikor a boldogság délelőttjén
kacagásunk repült szellőkön,
mikor a nyárnak derekában
szépnek láttuk a tegnap holnapját,
sárga fényben úszott bánatunk
és arany szállal szőttük sóhajunk.

Emlékszel- e a nyári délutánra
forróságtól pihegett lelkünk,
hessegettük szerelmünk lángját
mely égetni akart a hevületben
esengtünk kedvel mókásan
átkaroltuk a vén diófa árnyékát,
a szőlők már gurulni akartak
mi kóstolgattuk savanyúságát.

Kémleltük az utcának hosszát
néptelen volt, bomlott az aszfalt
kacagtunk buta mohósággal
és remegett halkan a hangunk
és ha ringani akart az alkony
ragyogtak felénk kacsintva
a nagy bíboros virágkelyhek
aromát ontottak a csókjainkba.

Néha még látjuk a kővér Ámort
óvakodva gurul álmainkban
és okosan, törvényt megszegve
bírjuk a szerelmet mámorral
de az értelem gonosz művészete
összezavarta az adást és vevést,
mint a kalmár bogozta szálaink
nem volt mentség, csak veszély.

Ha beszélnék----Vilhelem Margareta

Ha beszélnék, csengene hangom
oly messzire, mint halk sóhajom
ha lépkednék szökkenés lenne
szentségemtől messzire vinne
ha simogatnék, kezem megbénulna
arcodon maradna nyomban
ha csókolnék, csupa vad szilajjal
szájad káprázna, mint egy csoda.
Úgy vágtatnék vadul, éhesen,
csodája önmagamnak lennék
és fújnék lángot jobbra, balra,
és mint űrben csillag, veszélyesen
rá esnék a te csillagodra.
Néha kemény daccal volnék tele
bölcsességem félre tenném
és kezedet elereszteném ma
s életünknek kócos kusza dala
szállna könnyekkel, megsiratna
és simára domborulna örökre
az idők szava.
De nem lesz, se ma, se holnap,
az idő megmutatta fehér fogát
széttépte a zilált álmaink kócát
mik még gubancban lázadoznak.

Álomként----Vilhelem Margareta

Egyszerű vagyok de szótlan
szomjazom hűséget étlen,
friss vizet kíván a lelkem
csókokat termel a testem.

Félek a záporozó nyártól
eloltja szomjas szívem
csókolni akarok váltig,
a bimbózó kacajos vágytól

tépdesem vágyaim ügyetlen,
míg csókom te benned terem
szivárvány hull rezgő hullámmal
asszonnyá formál türelemmel.

Egyszerű életem örömében
Világom repdeső hatalom,
mert áldott a szív bennem
mi kinyújtja feléd két karom

és áldott kit enyémnek hiszek,
míg melledre borulva lombként
beborítom ismert lényedet
örökre ,hogy kedvedre legyek [W.B.]