testem szobor lett,
hajamat napsugárral szőtted,
szemeimet kék ég habjával
bársonyosan letörölted,
fehér nyakamra szegfűt fűztél
két erős karoddal
és szivárványban fürdettél
olyan lettem, ahogy kívántál
magad örömére.
Csillag bűvölt szeretettel
testemet is át festetted,
a virágok minden színében
hajamba rózsa szirmokkal
tündér lány lettem
örömödre,
úgy ahogy te szereted.
Szavaim is tiéd lettek,
csak neked rebegtek
csókos dalt zenéltek
az éji kékben
és mosolyt csaltál ajkamra
oly csókos pelyheket,
ringattad szelíden őket
a szélnek fodros zugában,
míg illatoktól bódultan
magadnak formáltad.
Amerre jártam, örömödben
rózsákat szórtál elémbe
és csak egy szavamba telt
máris hullott fejemre
harmattal teli lila színben
a Holdnak fénye
úgy ahogy te elképzelted
és Világ körül repültél velem
elseperve a fellegeket,
mert csak neked lettem [W.B.].
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése