Már nem nehéz----Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher,
kin is elkerül, mi sóváran integet,
mi nyomasztotta fájó szívemet
eltereltem.

Vad kedvvel hajszoltam végtelenbe
tébolyt kergettem, ziláltan megtépve,
s a görnyedt mámor pillanatában
oly zavart a lelkem.

És kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem édes titka csendben
fészkel lelkemben.

Mert dicsőségben édes a szerelem,
kábán kerget ,vad lángba eléget,
s az éjnek hűs ölében megpihen
a győnyőr fészkében. [W.B.]