Mert ott--Vilhelem Margareta

Mert minden este, szenvedőn
gondom homályába hullva,
zilált napjaim kergetem
esztelen reménybe esve,
hogy újra édesen érezzem
tévelygő testedet testemben
lélegzetem csöndjében.

Mert mindig ugyanott állok
szelíd megigézés ellenére
várva kegyetlen büntetésem
ott ahol fájó felismerésben
arcom, szám csókba homorúlt
a titkos bűnök színhelyén, hol
megfogant testemen csókod.

Ott van az édes megváltásom
hagyom ,hogy lángra lobbanjon
égő testem a szerelem izével,
s üszkös pernyék fehéren szálljanak
te feléd, a vágy édes bizalmával,
s szemünk közt szikrák gyúljanak
féltő gyönyörben, szerelmesen.