Illatos zsongás---Vilhelem Margareta

Ez talán a legszebb éjszaka volt
simogatás teli,
ajkunkon lázasan csókok nevetnek;
simulóan ringnak,
izzadt testünk összekuszálódik a percben
egyetlen csókban,
s tündéri varázsnak megbékélésében
édesen zsongnak
valami mély éteri titokzatosságot,
mi vallomásban tőr,
s a varázs szavak ajkunkon zúgnak
csupa arany szálakként.

Hajnal köszönt ,dobban az ég könnye,
hajad borzolom,
s lágy kezeid halkan szemem simítják
szerelmes módon,
és most már érzem illatos leheleted
a víg igézetben,
hozzád simulok némán, önfeledten
a vágy végzetében,
szent erőmben érlelem lelkedet
a legszebb ébredésben.

Mint ölelkező lombok suttogunk,
titkunk a miénk,
rózsaszirmok hullnak szent testünkre
mint álmok kertjében,
szívünkben szikrák tüzesen lángolnak;
szép szerelmünk van ,
a hajnali csendben szeretjük egymást
virág szirmokon,
s lelkünkben lágy sugarak ábrándoznak
imádságosak
szent béke szárnya honol szívünkben
oly zsongó hajnalok. [W.B.]