Szerettelek---Vilhelem Margareta

Két nap között egy perc

egy vég,

és vágyam újra

felég

két este közt egy sugár,

lázasan jár,

gyötörten ringva

ha nem vagy velem és

csillog a csüggedő vágy

remegnek,

reszketnek a csábos

érzelmek,

reményt keltenek bennem,

mert föld és ég mind egyben

fuldokol,

nem elég a szerelemben,

mert minden varázsként

szédül suhogva,ott bent ;

míg kint,

csak enyhe fuvallat

lázong,

mert úgy hagyja el

szívedet a rettenthetetlen,

a könyörtelen gyáva félelem,

mint ahogy a felhők gyűlnek

a sötétre festett égen,

lázongva,

felszabadultan elszállnak ,

zsonganak a víg szabadban,

úgy mérik a szívet, szóval,

a tekintettel,s örök vággyal,

és egymásba olvadnak,mint

egy csöpp halk varázslat.

A vágy---Vilhelem Margareta

Semmi sem olyan, mint a vágy,
részegen hozza a lélek hajnalát,
az idegeknek feszült keresztje,
a bódult testnek halk szelleme
úgy némán tördeli a szívedet
ringatja nap-árnyék a testedet
szenvedően csukódnak szemeid,
érzed megáll az idő, s elveszíted
azt, kiért lánggal vágyódik szíved,
egy álom, mely lázként zuhan rád,
és csupa rózsa lesz az orcád.
Egy nagy zsongás üli meg agyadat
keserűen tördeled könyörrel, magadat
vágyad száll és hívogat hatalmasan,
mint egy összhang, oly fájdalmasan
csendül át rajtad, mint egy szent csoda
és ha érzed, a mámortól vacognak
tested, s lelked együtt összhangban,
mert nincsenek mindig örök véletlenek,
melyek meztelenre levetkőztetnek
hogy látszódjanak érzései lelkednek,
csak az ébredő sóvár szerelmek.

Mi volna----Vilhelem Margareta

Mi volna, ha nem volnék,
én neked,
ki tartaná az oszlopot
testednek,
bús hangom
kihez szólna,
ha nekem senkim
sem volna,
balga táncunk
kivel táncolnánk,
ha nem lennénk
barátnak barát
fejünkön ki hordana
koronát,ki választana
királynak,királylányt,
éneket ki énekelne,
mesélni kinek
volna kedve,
ha te nem volnál
nekem életemben?
Szerelmet ,kinek vallanék,
ha csak egyedül lennék,
örvendjünk egymásnak
kedvesem,mert ez
egy igazi szerelem.

Itt vagy---Vilhelem Margareta

Itt vagy, de lelkem üres,
haragos, reszket szennye
büszkeségem kevés,
hogy takarja a szót benne,
csak ölelésre volna kedve.

Itt vagy de csókod nincs,
alig érzem kedvességed,
simogatásod is rikácsol
undorodok a nagy zajtól,
rátör lelkemre a vész.

Bennem csüng a zápor,
a szél feketén rikácsol,
minden zúg szívemben,
feltör gyászos kedvem
dús viharba zárom lelkem.

Itt vagy,de nem vagy elég,
megválthatnád romlottságom,
úgyis csak már törmelék
elviheted belenyugszom,
repülj vele, karodba zárom.

De, ha mégis kellek neked,
visszaadhatnád a kedvem,
azt teszem majd amit akarsz,
olyan lesz majd, mint egy parancs.
szerelemmel megválthatsz

Add vissza a boldogságom,
fájjon, érezzem, cuppanjon,
csapjon szíven, majd kiásom,
csak a csókod ordibáljon,
szíved szikrákat dobáljon..

Ha bánt valami----Vilhelem Margareta

És ha megbánt
Téged valaki,
jöjj hozzám,
jöjj panasszal,
súgjad fülembe
sóhajtásokkal,
és tedd rám
az ajkad.
Ha révedezel a
sötétben, a
szemed én vagyok
Neked, utadat,
jelzem a
fénnyel, ha
szemedet
rám veted,
Öleléstől mit sem
tartsál, karomba
simulhatsz
kedves,
ha csókokra vágysz,
itt vagyok Neked
kedves,
forrón, édesen
eláraszthatsz
engem.
Ha bánt valami
Téged, kedves,
itt vagyok én
Neked, megvédlek
testemmel szerelmem,
és várom, hogy
boldog légy velem.

Ha kell--Vilhelem Margareta

Szívemben vagy ha égre tekintek

2. csillag szemmel
3. ha a hold ragyog kékes füstösen
4. szerelemmel.
5.  
6. Veled vagyok nincstelen éjeken
7. bár fojtogat a köd 
8. finoman fogom eltévedt kezedet
9. tiéd a jövőm.
10.  
11. Hallom ha az ég haragosan játszik
12. az űr fenekén 
13. hallom messziről finom sikolyod
14. mi bennem él.
15.  
16. Bármerre mész utadon követlek
17. szorosan foglak
18. ha tombol a szél és elfújja kedved
19. vigasztallak.
20.  
21. Hallgatom halkan a tenger zúgását
22. magányomban 
23. hajnalkor eltűnnek ezer csillagok 
24. marad csillagod.
25.  
26. Tüzes lángok mardossák arcod
27. vized vagyok 
28. vad haragos orkánok tombolnak
29. oltalmad vagyok.
30.  
31. Szavad fülembe cseng dallamosan
32. nem hiába 
33. csábos szavaim hangodat tompítják
34. száll a vágyam.
35.  
36. Ha ringat a hullám, kavicsos parton
37. pázsit vagyok 
38. keblemre rátalálsz és ringat majd dalom 
39. múltamat föladom.
40.  
41. És ha kéjt hoznak az istenek hozzám
42. üdítlek csókokkal 
43. e szép változásban megújul kedved
44. mindig tiéd vagyok.

Ha csillag uralja---Vilhelem Margareta

Álomra vágyunk,

de szívünkön száz seb

mi fáj és könnyezik

és csak árnyak lakják

bár a táj némán ég

gyöngyös víz cseppek

oltják libegve

a borongós kedved .

Én vágylak téged

szorong torkom lihegve

és álmomban zenélnek

a tiszta vizek

fátylat eresztenek

a kegyetlen merszek,

de álmodok szerelmet

ha csillag uralja

bánatom,

sóhajországom

de ,nem uralhatlak

ha magamat sem merem

csak forgok veszetten .

Mentsd meg lelkem

álmaim éhen halnak

mi tevő legyek

megbűvölten szeretlek

és áldom a reményt

a mindennapi erényt

mi kiszállt lelkemből

és fogva tart

az ész örült gőgjében .

Szerelmem takarja

mit tagadtam valaha

most lavinaként

gördül a hegy aljba

és borzongok alatta

mert messze amíg látok

ködös párák között

csak téged látlak

álmomnak kegyét

örült értelmét,

életem lényegét . [W.B.]

Mit tegyek---Vilhelem Margareta

Érzéketlen, fáradt szívem
nem tombol már,
mit tegyek vagy mit súgjak
ha vágyaim elsimulnak,
kívántalak az egekig
könnyen, lengén,
szemérmetlen gondolattal
az elrontott nyomorommal,
a sok évek sóhajával
mit tegyek,
ha örökre elmegyek.
Terád gondoltam az este
úgy, talán még senkire sem
a januári hideg télben
kísértésben,
csak a fehér hónak szaga,
illatozott egy magába
és illanó tűző fényben
ott álltál a nagy sötétben
mond mit tegyek,
ha elsírt már a kikelet
panaszom nem talál vigaszt
sokáig,
leborulok előtted a halálig
de értelmetlen,
míg a föld nem hoz tavaszt
csak csupa panaszt,
a szerelem nagyon kevés
átitatja az érzelgés
mond mit tegyek,
mert néha éreztelek;
kezeidet homlokomon,
bársonyosan simogatod
arcomat,
és csak rólad álmodozom,
mert nagyon nagy a feledés
de visszasírom a rezzenést
mikor elsírtalak.

Ott leszek---Vilhelem Margareta

Ott leszek
Látod, hiába kereslek
mindenhol, csak emlék
futkos szemérmetlen
lelkemnek rácsain,
úgy könnyeznek szemeim
és koldulok esztelen semmit,
hiába fáj az emlék.
Megdermedt szívedben látok
sok bút, szomorúságot,
és kincsem vagy a vesztésben,
nem marad már semmi,
mi megeddzen.
Néha játszod a hősszerelmest,
de lelkedben nincsen,
csak kicsavart, értelmetlen,
vad, hazug ölelés,
mi nem szárad meg,
míg én várom könnyedet,
hogy visszasírja véremet.
Majd lassan gyógyulni fognak sebeim,
és szűzen állok mosolyban előtted,
hosszan mélázva, merengve,
lásd, szívemet összetörted.
Néha értelmetlen szavak szállnak,
futkosnak rezegve,
a testemet vesszővel suhintják
a megtört beszédek
és fájnak az érintések.
A sors kiveti hálóját,
csábosan hullsz bele,
és elveszel mélyen a tengerbe`
keresve azt, mit nem leltél
a parton egy szál ruhában,
és átfut rajtad a szél,
és segít a haláltusában.
Ott leszek akkor megedzve,
áldani foglak, a kedvedbe
cseppentek felhőtlen kék eget,
bársony csíkos, tavaszi szerelmet.

Nélküled--Vilhelem Margareta

Az idő nélküled elmúlik,
szét válnak percek,idök,
téboly csend fekszik mellettem
kopognak szerelmet, véletlent .

Fulladt mámorban elvesztem,
öntudatlan félig ölelnélek,
láz tüzel bennem szemtelen,
ami már kiégette lelkem .

Ajkam és repedt ajkad között
hideg jég fullánkok szúrnak,
testem sejtjei széthullnak,
agyamban háborút dúlnak.

Nélküled az idő megdermed
aljas, rideg hazug kéjben,
semmi sem olyan mint régen
szerelmem elveszett veled.

Visszapörgetnem a végtelent,
szemem égne ébrenlétben ,
de csak csendes emlék közt
nézem az összeroskadt időt.

A csöndnek csapdájába estem,
pupillámon szárnyal tekintetem,
a messzeség kapujában állok
és várlak tűz és füst között. [W.B.]

És ha majd----Vilhelem Margareta

És ha majd fellegek úsznak az égen
és vissza verődik a nap tükrén
a hajnalnak szőke fénye,
a rebbenő titkom remegve ejtem
hogy szellő se ismerjen meg téged.
Mert fénye vagy rejtelmemnek,
suhanok feléd titkok sejtelmén,
márvány homlokomon perzselődik,
kigyúlt reményben lángoló lényed.
Mert imbolyogva árnyak köröznek,
hajadra ráhull a nap, csodáját veszítve
illatodba rebben ,s merengésbe réved
a csoda világ keringése,
míg selymesen átölelem tested.
S ha majd éjszakai hold fényében,
a színes világban titkom fölvetem,
te rólad szól majd lágy dalok nesze,
és hangulatom csöndben égetem.
Majd hallani fogod rezgő sóhajom,
érezni fogod a vágyódó illatom,
és íriszed pontjait kéken világítom
míg szikrázni fognak az enyémben. [W.B.]

Csodás emlék---Vilhelem Margareta

Oly csodás emlék bujkál
szívemben,
oly kedves, békés zsongás,
míg ajkamon a mosoly
édes borzongás,
valami emlékeztet rád,
lehet a kinyílt hóvirág,
vagy lehet a kék vizek
zúgása,
vagy talán, az éppen égen
húzó darvak,
halk szárny csapkodása.

Mert minden rád emlékeztet
vérünk lobogott a tűzben
ölelkezve,
s kezemben volt lelkednek
élet ereje
és bíborban szikrázó csillagod
sodorta magával az ajkad,
hogy a szám elérje.
Ma csak boldogságunk csendje,
kong a sötét estben
és vágyaim csak izzanak,
szerelmünk belehal a csendbe,
ma már csak minden homály,
mi körül fog lassan,
s lelkembe visszaszáll
a néma borzadály.

Boldogságban----Vilhelem Margareta

A boldogság szűz vágya lettem,
vakit az ábránd szelíd szépsége,
s cigaretta füstbe halkan illan
férfias szilárd, büszke szépséged.

Hold fénnyel árván tömöm fülem,
mert szilárdan várok a csók zenére
és hegedű zenébe fullad az este
süket, csalóka húrtalan hegedűbe.

Mert nincs olyan édes emlék ,
mi szállna, zengve himnuszunk,
s lelkem sötét bánatos neszére,
körül táncol utolsó csókunk.

Valami bántott,s oly távoliak
a bölcs türelmek szívem körül ,
finoman fogom kezed, s mosolygok,
mert még a tegnapban vagyok.

S vártalak kint boldogságban,
a lombtalan fáknak árnyékában
csöndességben s halk sóhajomban
édes csókot leheltem magamban.[W.B]

Némaság---Vilhelem Margareta

És hangtalanul kiáltottam neved,
ujjongva, önfeledten
s a szélben szálltak röpkén
apró szavak megrekedten.

Szemem lehunytam tüzes lángban,
bíborba borulva aggódva,
lehet felhöként rád borultak
s csillagként forrósítottak.

Neked kitártam a csodák várát
az oltáron csipkés terítőt,
mondd mit ér a bíboros pompa,
ha sötétség száll homlokodra.

Álmaim kincse halomba tetőzve,
hajnalonként csak az enyém,
arcomon ráncokba futnak percek,
és minden lihegésem a tiéd.

Forró éjszakán lángban égve
suhogó szél kering,
lehűtött testem alig érzékelné
csapdába esett lelkem.

Hangom hangosabb szárnyra kelne,
keresné régi ölelését,
de ahogy karom köréd övezném
eltűnik a néma edeklésem.

Szavak nélkül---Vilhelem Margareta

Több volt mint egy olcsó kaland,
összezavart ,vad csókos Világ,
igézetében bujt sóvárgás,
bűvös ködben egy kis áldás.

Csillag ragyogott szemedben
szemöldököd ívbe húzva,
mélyen szemeidbe néztem
s,tengerében megfürödtem.

Szavak nélkül hullott felém,
szenvedélyed hűs értelme,
s tornyosodtak fejem felett,
vérem buggyanó lüktetése .

Őrök álmom lettél talán
tested alatt formálódtam,
szomjam éhséggel oszlattam,
és mindörökre elkárhoztam .

Merészséggel bennem lüktet
szíved örzö fényes lángja,
körül fogtam szenvedésem
ami bennem törmelék lett.

Testem remegve egy ütem
dalokat sírtam el némán,
ami ma csak könnyű gyülem
fájó seb lesz holnapután.

De a gyönyör bennem maradt
lehet utoljára vibrál ,
de minden reggel újból ébred
a dal, mi feltör és átformál.

Apró csendek----Vilhelem Margareta

Az apró csendek kuszaságában ,
mik körül zárjak vonalainkat,
hiányos vétkeink színes lázában,
semmibe torkollik hallgatásunk.

Szerettelek , bársony némaságban,
felbőszült vaksággal kerestelek,
halovány alkony rebbenésében
lázongtam üres, fájó rezzenésben.

Mert hozzám tartoztál könyörtelen
s még fel sem foghatod sóhajom
máris titkosan lebbennék feléd
könyörben, hogy elveszíthetlek.

Körülöttünk színes körök gyürüznek
s ajkamon lázongnak halkan csókjaid ,
mert oly varázstalan józan kérdésed ,
némán csendesül elmaradt csókodban.

De ura vagy magadnak lázongásban
semmi sem fájhat, csak hiányosan ,
észrevétlen maradsz a fény birtokában
kihunyt csillagok sóhaját sem hallod.

De harcot vívók ellened lelkemben,
s büszkén hordozom fájó alázatom
nem lángoltat tovább gyötrö türelmem
hamuba sodródik üres pernyékbe.[W.B.]

Szeretni mindig--Vilhelem margareta

Szeretnék még nyárban maradni
arany hullámos szigeten,
testemre csillag fénye szikrázzon ,
futó szél gyöngén altasson.

Szeretnék éjszakai csöndben,
vállamra kibontott hajammal
hallgassam a tenger vad moraját ,
s a sirályok tompa suhogását.

Kísér egy ösztönös ősi eszme,
keresi múltamnak fájó sóhaját
szürke homok oldódik szívemben
uszályként a ,nyárnak nyomdokán .

Testem még nincs felkészülve
elhagyni az idő kéjes perceit ,
együtt az ősz, s a tél menetén
játszanak, bús szívem leheletén .

Búcsúzni kell halk Bach zenével
álmodni mindig súlyos tisztaságot ,
s a teljes zűrzavar villogó határán
egy nemes cselló hangja muzsikál .

s a teljesen meggörbült hátammal
mélyen szuszogok egy új akkordban ,
lassabban engedem el a tegnapot
mohón simogatom az új holnapot . [W.B.]

Aki a vétkes---Vilhelem Margareta

Ha, csak az marad mit adsz,
oly koldusnak érzem magam,
s részvéttel csókolsz balgán,
bár illatos rózsából születtem,
s úgy szállnak el ékes szirmaim
szárnya nő szegény hitemnek.

Mert számomra adós maradsz
bár szánalmasan mosolyogsz ,
de ,te ismered szívem lüktetését
és tudod hányat dobban szívem
a percekben,veled ellentétben
oly kis madár vagyok ketrecben.

Gyógyításul hűtlenségedért
szeretni merem szenvedésem ,
s lágy testemnek balzsamához
simogatom saját irgalmam ,
a jövendő szerelem nevében
vágyam vágyaddal fog kezet.

Megtalálsz engem térdepelve
bár oly gyenge a női testem ,
de rám hárul a bocsánat kérés
bár nem fogom már rég kezed,
de tudom többé nem vétkezel
asszonyi szívem révébe érve.

Már nem nehéz----Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher,
kin is elkerül, mi sóváran integet,
mi nyomasztotta fájó szívemet
eltereltem.

Vad kedvvel hajszoltam végtelenbe
tébolyt kergettem, ziláltan megtépve,
s a görnyedt mámor pillanatában
oly zavart a lelkem.

És kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem édes titka csendben
fészkel lelkemben.

Mert dicsőségben édes a szerelem,
kábán kerget ,vad lángba eléget,
s az éjnek hűs ölében megpihen
a győnyőr fészkében. [W.B.]