Álomra vágyunk,
de szívünkön száz seb
mi fáj és könnyezik
és csak árnyak lakják
bár a táj némán ég
gyöngyös víz cseppek
oltják libegve
a borongós kedved .
Én vágylak téged
szorong torkom lihegve
és álmomban zenélnek
a tiszta vizek
fátylat eresztenek
a kegyetlen merszek,
de álmodok szerelmet
ha csillag uralja
bánatom,
sóhajországom
de ,nem uralhatlak
ha magamat sem merem
csak forgok veszetten .
Mentsd meg lelkem
álmaim éhen halnak
mi tevő legyek
megbűvölten szeretlek
és áldom a reményt
a mindennapi erényt
mi kiszállt lelkemből
és fogva tart
az ész örült gőgjében .
Szerelmem takarja
mit tagadtam valaha
most lavinaként
gördül a hegy aljba
és borzongok alatta
mert messze amíg látok
ködös párák között
csak téged látlak
álmomnak kegyét
örült értelmét,
életem lényegét . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése