részegen hozza a lélek hajnalát,
az idegeknek feszült keresztje,
a bódult testnek halk szelleme
úgy némán tördeli a szívedet
ringatja nap-árnyék a testedet
szenvedően csukódnak szemeid,
érzed megáll az idő, s elveszíted
azt, kiért lánggal vágyódik szíved,
egy álom, mely lázként zuhan rád,
és csupa rózsa lesz az orcád.
Egy nagy zsongás üli meg agyadat
keserűen tördeled könyörrel, magadat
vágyad száll és hívogat hatalmasan,
mint egy összhang, oly fájdalmasan
csendül át rajtad, mint egy szent csoda
és ha érzed, a mámortól vacognak
tested, s lelked együtt összhangban,
mert nincsenek mindig örök véletlenek,
melyek meztelenre levetkőztetnek
hogy látszódjanak érzései lelkednek,
csak az ébredő sóvár szerelmek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése